Hittanos táborok

1996 nyarán egyházi iskolás diákokat vittem táborozni Iszkaszentgyörgyre. Gábor atya megkérdezte, hogy a plébániai hittanosoknak is szerveznénk-e tábort. Igent válaszoltam, és az első hetet az iskolásokkal, a második hetet a hittanosok akkor még maroknyi 11 fős táborozó csapatával töltöttük. Ettől az évtől minden nyáron szerveztünk hittanos tábort. Időközben 97-től plébániai hitoktató lettem, így a gyerekeket közvetlen, személyesen ismertem. Az ország különböző pontjaira szerveztük a táborokat, a résztvevők minden évben megkétszereződtek.  1999-be Veszprémbe 72 diákot vittünk. A táborozás szülői költségét pályázati támogatások elnyerésével tudtuk csökkenteni. A táborok programjának, napi életének kialakításában döntő szerepet játszott a céljaink meghatározása. Legfontosabb célnak tekintettük a keresztény értékek közösségi megélését, „a hogyan viselkedek a másikkal” hangsúlyozását, a mások elfogadását, az egymáshoz alkalmazkodás képességének kialakítását. Előre meghatározott program szerint éltük meg napjainkat. Az adott környék minden érdekes helyét megnéztük, múzeumokat, templomokat látogattunk. A gyerekek mégis jól érezték magukat, mert mindenhol megbeszéltük velük, hogy mit látnak. Sikerült felkelteni bennük az érdeklődést. A nagyobbak előszedték történelem ismeretüket, a kicsik pedig mindent meg akartak jegyezni. Egy-egy templomban sokszor másfél órát is töltöttünk, míg a freskókat, festményeket, szobrokat végignéztük és hittani szempontból megbeszéltük. Emellett persze erdei kirándulásokat, strandolásokat, szabadtéri játékokat, szellemi- és sportvetélkedőket tartottunk. Békésen és örömmel teltek ezek a táborok. Többen évről – évre részt vesznek. A legfontosabb eredménynek tartom, hogy sikerül köztük baráti légkört kialakítani, hogy a nagyok ma már külön kérés nélkül is segítik a kisebbeket, és nem egy hittanos mondta örömmel, hogy mióta táborba volt minden nap imádkozik.

Ezév szeptemberében hívott fel egy anyuka, akinek nagyobb leánya, és kisebb fia is táborozni volt velünk. Az anyuka a következőt mondta a telefonba: „Nem tudom mit csináltatok a gyerekekkel egy hét alatt, de a Dani mióta hazajött mintha kicserélték volna. Mintha lenyugodott volna, még a testvérét sem veri. Eddig sohasem akart a templomba jönni, hiába könyörögtünk neki. A nyáron elmentünk kirándulni, megláttunk egy templomot, és az én Dani fiam azt mondta: be kell menni, meg kell nézni. Az apjával döbbenten néztünk egymásra. Még másik templomba is voltunk.” Örömmel hallgattam az anyukát.

Ezúton is baráti köszönetünket fejezzük ki férjemmel együtt Linde László atyának, aki 7 éven át jött velünk a táborokba  akkor még kispapként, majd 2003-ban már kápláni szabadságideje alatt. 

A hittanos táborok programlapjai, dokumentumai, valamint megjelent cikkek, fényképek folyamatos feltöltéssel kerülnek a honlapra. A Főoldal „Új feltöltések” címszó alatt mindig jelezni fogjuk ezeket.

Szolgálja lelki épüléseteket!

                                                                                                                                             Szerkesztők