1. Úton Jeruzsálem felé

Jézus Galileából a Jordán folyó túlsó partján lévő Júdea földjére ment. Útközben, amerre járt, tanított az Isten szeretetéről, és a gyógyulásért imádkozó betegeken segített. Apostolai vele mentek.

Egyik napon Jézus fáradtan ült le egy fa tövében. Gyerekek siettek hozzá, a kisebbeket anyukájuk vitte oda. Az apostolok szerető barátai voltak Jézusnak, így a fához közeledő gyerekeket megállították: "Ne zavarjátok Jézust, hagyjátok őt pihenni, mert fáradt" - mondták nekik. Jézus azonban meghallotta szavaikat, és így szólt: "Nem, ne küldjétek el a gyermekeket, engedjétek hozzám őket. Az ő szeretetük a legkedvesebb az Isten előtt. Tanuljatok tőlük. Ilyenké az Isten országa."

A gyerekek örömmel hallgatták minden szavát, majd Jézus megáldotta őket és továbbindult Jeruzsálem felé.

Mielőtt a városba értek volna megálltak az Olajfák hegyén. Jézus két apostolához így szólt: "Menjetek előre, és a városok kívül találtok egy szamarat, melyen még nem ült senki. Hozzátok ide." Az apostolok elindultak és valóban megtalálták a szamarat. Jézushoz vitték.

     Szótár: Izrael - Júdea, Jeruzsálem

2. Jézus Jeruzsálembe megy

Már a város utcáin kívül is álldogáltak, hogy minél hamarabb észrevegyék őt. Jézus a szamár hátán ülve közeledett Jeruzsálem felé, apostolai kísérték. Az emberek hangos kiáltozásba kezdtek: Jön! Jön! Már látom!

Mindenki a városkapuhoz sietett. Amikor meglátták Jézust a szamár hátán közeledni, nagy örömmel telt el a szívük, és mint egy királyhoz méltó, úgy fogadták. Köpenyeiket levették és az útra terítették. Pálmaágakat vettek kezükbe, és kiáltozták: "Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna Dávid Fiának! Áldott legyen Izrael királya!"

A nép vezető emberei, a farizeusok is kint álltak az utcán. Ők azonban nem köszöntötték "Hozsannával" Jézust, mert nem örültek érkezésének. Egyikőjük így szólt Jézushoz: "Hallgattasd el őket!" Jézus azonban így válaszolt: "Mondom neked, ha ezek elhallgatnak, a követ fognak megszólalni!"

Ezt a napot Jézus jeruzsálemi bevonulásaként ünnepeljük.

Szótár: Hozsanna, Királyi fogadtatás, Dávid Fia, farizeus

3. A jeruzsálemi templomban

A városkaput elhagyva Jézus a jeruzsálemi templomba ment. Többször volt már ezen a helyen, az imádság házában. A farizeusok előtte sietve mentek a templom felé. A kőfalba épített templomkapun ők mentek be először. Jézus amikor bement a templomkapun imádkozó emberek helyett árusokat pillantott meg, akik galambokat árultak, pénz váltottak. A farizeusok döbbenten nézték, ahogy Jézus minden árust kizavart a templomból, majd megállt középen és azt mondta: "Írva van: Az én házamat az imádság házának fogják hívni, ti pedig rablók barlangjává tettétek azt."

Mindenki csendben hallgatta szavait, majd a gyerekek kiáltozni kezdtek: "Hozsanna Dávid Fiának!" Vakok és sánták kérték Jézust imádságos szóval: "Mester! Gyógyíts meg!" Jézus meggyógyította őket. Az emberek pedig csodálták szavait, tetteit. A farizeusok gyorsan elsiettek erről a helyről, és megbeszélést tartottak, hogy távolítsák el Jézust a városból, és Izrael, Júdea egész földjéről.

     Szótár: jeruzsálemi templom, pénzváltó

Lap á

4. Jeruzsálemben töltött napok

Jézus Jeruzsálemben maradt apostolaival. Minden nap elment a templomba és a tanított, esténként kiment az Olajfák hegyére és imádkozott.

Már kora reggel siettek az emberek a templomba, hogy hallhassák szavait:

- aki szeretettel fordul Istenhez, azoké a Mennyek Országa,

- aki az Isten akarata szerint él, azoké a Mennyek Országa,

- aki lelkében készül az Istennel való találkozásra, azoké a Mennyek Országa,

A farizeusokra azt mondta, nem őszinte emberek - képmutatóak. Betartják a törvényt, de szeretet nem él a szívükben. A maguk érdekeit nézik és az irgalmat nem ismerik. Vezetőként állnak a nép előtt, és ahelyett, hogy szolgálatukra lennének, uralkodnak felettük. Hangos szóval imádkoznak, s közben másokat lenéznek.

Kívülről jónak mutatják magukat, de lelkükben romlottak.

        Szótár: tisztátalanság

Példával így beszélt hozzájuk: "Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és tisztátalansággal. Te vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen!"

A farizeusok Jézus szavainak hallatán megsértődtek és haraggal tekintettek Jézusra. Megrémültek, hogy az emberek ő ellenük fordulnak, ezért elhatározták, hogy a főtanács elé viszik, és ítéletet kérnek ellene.

5. Az utolsó vacsora

Az utolsó vacsora helye

Az egyiptomi szabadulás - a húsvét - három napos megünneplését a törvények szerint tartotta meg. Így sabbat (szombat) előtt két nappal az apostolok is megkérdezték Jézust, hogy hol fogyasztják el a húsvéti vacsorát. Jézus azt mondta nekik, hogy a városban találkozni fognak egy vizeskorsót vivő emberrel - őhozzá menjenek. Így is történt, az apostolok elkészítették a kovásztalan kenyeret, a húsvéti bárányt és a bort tettek az asztalra. Este Jézus és a többi apostol megérkeztek a vacsorához.

Jézus megmossa az apostolok lábát

Az akkori szokások szerint a szolga hazaérkező urának és vendégeinek megmosta a lábát, mivel saruban jártak, és porosak voltak az utak.

Most Jézus kezébe vett egy mosdótálat, kendőt és megmosta az apostolok lábát. Péter először tiltakozott: "Az én lábam ugyan meg nem mosod soha!" "Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem." - válaszolta Jézus. Miután megmosta mindegyikőjük lábát így szólt: "Példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

Az áruló

Miután visszaült a megterített vacsorához folytatta szavait: "Bizony, bizony mondom nektek: egy közületek elárul engem." "Ki az? Én nem!" - mondogatták mindannyian. "Az, akinek a bemártott falatot adom" - válaszolt Jézus, és Júdás felé fordult. Júdás felugrott és kiszaladt a házból.

Péterhez intézett szavai

Jézus az asztalnál ülve ismét beszélt apostolainak bekövetkező kereszthaláláról. Az apostolok nem értették miért mondja: "Ahová én megyek most, oda nem jöhetsz velem." Péter is azt mondta: "Az életemet is odaadnám érted!" De Jézus így válaszolt neki: "Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem."

"...szeretettel vagytok egymás iránt"

Jézus vigasztaló szavakkal szólt apostolaihoz, az Atya dicsőségéről, a feltámadásról, a Szentlélek eljöveteléről. "Ahogy engem szeret az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Arról ismerjen meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." - mondta.

Eucharisztia

És így folytatta szavait (Lukács evangéliuma): "Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa. Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, odaadta nekik ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: Ez a kehely az új szövetség az én véremmel, amely értetek kiontatik."

     Szótár: pászka, kovásztalan kenyér, húsvéti vacsora, áldozati állat, húsvéti bárány

Lap á

6. Jézus elfogása

Az utolsó vacsora után Jézus az Olajfák hegyére ment imádkozni. Három apostolát magával hívta: Péter, Jakabot és Jánost. Jézus tudta mi fog történni vele. Tudta, hogy nemsokára elfogják, és másnap kereszthalálra ítélik. Jézus minden emberi tulajdonságunkat hordozta (de bűnt sohasem követett el), így az emberi félelem érzését is ismerte. Félt a másnaptól, a fájdalomtól, a megaláztatástól, a szenvedéstől, a haláltól. Így imádkozott: "Atyám, ha lehet vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg." 

Amíg Jézus imádkozott a városban farizeusok és katonák készültek, hogy elfoghassák őt. A városkapuban már csak Júdásra vártak, hiszen még délelőtt egyezséget kötöttek vele, hogy segít nekik Jézust elfogni este - ott, ahol senki se látja. Júdás ezért a farizeusoktól 30 ezüstpénzt kapott.

7. Jézus a főpapok előtt

Még ezen az estén a katonák és a farizeusok az elöljárók elé vitték Jézust. Először Annáshoz, majd Kaifás főpaphoz. Azzal vádolták, hogy istenkáromló, hiszen Isten Fiának, a Megváltónak mondja magát. Kaifás megkérdezte Jézustól: "Te vagy-e a Messiás?" Jézus így válaszolt: "Én vagyok." Látod mit mond!" - mondták a farizeusok. "Nem kell ide még tanú se, istenkáromló - és az ilyennek halálbüntetés jár. Mi azonban nem ítélhetünk senki sem halálra, vigyük ezért Pilátushoz."

Péter apostol a tárgyalóteremben a többi szolga között ült, és figyelte mi történik. Nem szólt egy szót sem. Az egyik, majd a másik szolga is odaszólt hozzá: "Te is az ő tanítványai közül való vagy. Láttalak." Péter riadtan válaszolta: "Nem vagyok. Nem ismerem ezt az embert." Amikor harmadszor kimondta a nem szót, megszólalt a kakas, és Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: "Mielőtt a kakas megszólal háromszor tagadsz meg engem."

Júdás apostol, aki elárulta Jézust másnap a jutalomként kapott 30 ezüstpénzt kezébe vette és elment a templomba. A főpapok előtt a templom lépcsőjéhez visszadobta a pénzes-zacskót, és azt mondta: "Vétkeztem - elárultam az igaz vért." A főpapok nézték, ahogy az ezüstpénzek gurultak széjjel a lépcsőkön, és csak ennyit válaszoltak: "Mi közünk hozzák? A te dolgod." Júdás otthagyta őket, amint a későbbi írásokból megtudjuk, Júdás az árulásnál is nagyobb bűnt követett el: nem tanult semmit Jézustól, mert nem bízott az Isten szeretetében és megbocsátásában, így öngyilkos lett.

A többi apostol abban a házban maradt ahol az utolsó vacsoránál Jézussal együtt voltak. János apostol azonban reggel a főtérre indult.

Lap á

8. Jézus elítélése

A Kaifásnál töltött időben már késő este volt, így Pilátushoz csak reggel mentek Jézussal, éjszakára fogva tartották. Kora reggel Pilátushoz érkeztek. A helytartó először szóba sem akart állni velük, azt mondta: "Menjetek Heródeshez, aki éppen a városban van, hiszen ez a Jézus úgyis galileai, mondjon ő ítéletet felette." Elmentek Heródeshez, de az visszaküldte őket Pilátushoz, mondván, hogy jeruzsálemi ügyekbe nem szól bele.

Pilátus elé vezették Jézust. "Mi a vád ellene?" - kérdezte Pilátus. A római császár ellen szól, lázadást kelt és azt állítja, hogy ő a zsidók királya. - mondták a farizeusok. Te vagy a zsidók királya? - fordult Pilátus Jézus felé. "Az én országom nem ebből a világból való." - válaszolta Jézus. Pilátus több kérdést is feltett még neki, de ő nem válaszolt többet. A helytartó ekkor azt mondta: semmi vétket nem találok ebben az emberben, amiért halálbüntetést érdemelne. A farizeusok azonban tovább erősködtek, hogy mondjon ítéletet. 

Pilátus azt mondta nekik, kérdezzék meg a téren kint lévő népet, hogy az ünnepekre szokás szerint egy foglyot elbocsáthatnak - ki legyen az? Jézus vagy a rabló és gyilkos Barabás? Pilátus biztos volt benne, hogy a nép Jézus szabadon bocsátását kéri. Az emberek azonban azt üvöltözték: "Bocsásd szabadon Barabást! Pilátus ekkor megostoroztatta Jézust a főtéren az emberek előtt. Töviskoszorúból koronát tettek fejére és bíborszínű palástot terítettek rá. "Üdvözlégy zsidók királya!" - gúnyolták a katonák.Az emberek pedig kiabáltak: "Keresztre vele!" Pilátus még mindig nem akarta elítélni Jézust, ezért farizeusok így szóltak hozzá: "Ha nem ítéled el, nem vagy a császár barátja." Pilátus ekkor beleegyezett az ítéletbe, majd hozatott egy tál vizet - kezét megmosta, és így szólt: "Ártatlan vagyok ennek az igaznak vérontásában."

A katonák hozták a keresztet, hogy Jézus maga vigye fel a Golgota hegyére.                                           Szótár: Pilátus

9. Jézus keresztútja

Jeruzsálem főterén Jézus vállára tették a keresztet, és elindultak a városfalon kívüli Golgota hegyére. A katonák Jézus mellett haladtak, a farizeusok is velük mentek. Jézus a kereszttel a vállán haladt jeruzsálemi köves utcáján.

Az emberek gúnyos, sértő szavakat ordítottak fele. Amikor elesett a katonák vették le róla a keresztet, hogy fel tudjon állni. Mikor látták, hogy már nem bírja tovább vinni egy embert ráncigáltak ki a tömegből, hogy vigye Jézus helyett a keresztet. Cirenei Simon először tiltakozott ez ellen, de ahogy közelebb került Jézushoz és meglátta arcát szó nélkül megfogta a keresztet. Szűz Mária, Jézus édesanyja is Jeruzsálemben volt ekkor. Az emberek között utat keresve odalépett fiához, csendben sírva fogta meg kezét. Az apostolok nem mertek idejönni, mert féltek, hogy ők is erre a sorsra jutnak. Egyikőjük volt csak ott - János, aki Szűz Máriával követte Jézust a Golgota hegyére.

Az ordibáló emberek között csendben álltak azok is, akik sajnálták Jézust. Veronika kendőjét nyújtotta Jézus felé, hogy megtörölhesse arcát. Jézus vállára visszatették a katonák a keresztet, hogy most már vigye ő tovább. Az út szélén álló asszonyok könnyes szemekkel néztek Jézusra, ő azonban így szólt hozzájuk: "Jeruzsálem leányai ne miattam sírjatok, hanem magatok és gyermekeitek miatt."

Jézus a keresztúton háromszor esett el a kereszt súlya alatt.

A déli órákban felértek a Golgota hegyére. Itt Jézusról levették felső ruháit. A katonák később sorsolással döntötték el, hogy kié legyen köntöse.

Jézust ráfektették a keresztre, kezét és lábát a fához szegezték. A keresztet felállították a hegytetőn. "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek" - szólt Jézus halk szavakkal a keresztről.

    Szótár: Veronika kendője, Jézus köntöse

Lap á

10. Jézus meghal a kereszten

Jézus mellett jobbról és balról két elítélt rablót is keresztre feszítettek. A bal oldalon lévő megszólította Jézust: "Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is." Azonban a Jézus másik oldalán lévő rászólt: "Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó jutalmát kaptuk. De ez nem csinált semmit." Majd Jézus felé fordulva folytatta: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal." Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban."

A gúnyos szavakat a farizeusok folytatták. Jézus azt mondta: "Szomjazom." Ecetes, vizes szivacsot nyújtottak feléje.

Szűz Mária ott állt a kereszt lábánál. Könnyeitől, szomorúságától nem is látott. János apostol ott állt mellette. Jézus édesanyját annyira szerette, hogy innen a keresztről is gondolt rá. Őszinte szívvel rábízta édesanyját János apostolra, hogy szeretettel gondoskodjon róla.

Délután három órakor Jézus utolsó perceiben így szólt: "Istenem, Istenem, mért hagytál el engem." A Golgota hegyén álló tömeg elhallgatott. "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." - mondta, és lehajtva fejét Jézus meghalt.

Éjszakai sötétség lett, viharos szél, villám kerekedett, földrengéstől a sziklák megrepedtek. A Jézus keresztjénél álló közül a katonák századosa és mellette álló farizeus így szólt: "Ez valóban Isten Fia volt."

Eközben a jeruzsálemi templom szentélyfüggönye a kövezetig végighasadt, betegek gyógyultak meg e pillanatban és halottak támadtak fel.

A Golgota hegyére csend borult. A százados, hogy megbizonyosodhasson Jézus haláláról dárdával szúratta át oldalát.

Szótár: "Velem leszel a paradicsomban", kereszthalál, "dárdával átszúratta oldalát",    "csontot ne törjetek benne"

Lap á

11. Jézust barlangsírba temetik

Az akkori szokás szerint a keresztre ítéltek holttestét csak napok múlva vehették le a keresztről. A bűnöseket, vétkeseket még ezzel is megalázták haláluk után.

Arimateai József befolyásos farizeus volt, de Jézus tanítványának tartotta magát. Nemrégiben barlangsírt vett, hogy ott örök nyugalom temethessék majd el. Jézus kereszthalálakor ott volt a hegyen. Amikor Jézus meghalt, nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy Jézus nem maradhat a kereszten mint egy bűnöző. Ezért késő este bekopogtatott Pilátushoz, és engedélyt kért tőle, hogy Jézust eltemethesse. Pilátus engedélyt adott, pedig a farizeusok ellenkeztek vele, így őrséget rendetek el.

Arimateai József Jézus holttestét levette a keresztről és a sziklasírhoz vitte. Szűz Mária és még mások is vele mentek. Az akkori szokások szerint gyolcsba helyezte Jézus testét és a sír bejáratához követ hengerítettek.

A farizeusok két-két katonát rendeltek a sziklabarlanghoz hatórás váltásban.

      Szótár: "gyolcsba helyezte", sziklabarlang

Lap á

12. Vasárnap hajnal - Jézus feltámadása

Az ekkori temetkezési szokások szerint a halott testét balzsamokkal, olajokkal kenték be. Jézus pénteken halt meg a kereszten. A zsidóknál a szombati nap azonban szent volt, így ezen a napon nem mehettek Jézus sírjához a kenetekkel.

Vasárnap hajnalban a sírt őrző katonák az elrendelés szerint a sírbarlang mellett álltak. Hirtelen olyan vakító fényesség tört elő a sírból, hogy a katonák a sziklás földre leborulva takarták el szemüket. Annyira megijedtek a fénytől, a kő görgésének hallatától, hogy ahogy tudtak menekülni igyekeztek. Első útjuk a farizeusokhoz vezetett. Felzörgették őket álmukból, és a történteket elmesélték. Azt mondták, bármi történjen is, de őrségbe oda vissza nem mennek.

Kora reggel az asszonyok a sírhoz igyekeztek. A megbeszélt helyen találkoztak és már indultak is. Útközben azon tanakodtak, hogyan fogják a sír bejáratától elhengeríteni a nagy követ, amit Arimateai József odatett. Már messziről látták, hogy a kő nincs a helyén. Amikor odaértek bementek. Jézus holtteste helyett azonban két ragyogó fényű ruhás, különös tekintetű férfi jelent meg előttük és így szóltak: "Ne féljetek! Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt." Az asszonyok ijedtükben az apostolokhoz siettek.

Péterrel és Jánossal találkoztak először, akik szaladva siettek a sírhoz. János fiatalabb volt Péternél, azért ő ért oda először, de nem mert bemenni, megvárta Péter. Amikor beléptek a sírbarlangba csak a halotti gyolcsot látták, ami szépen összehajtogatva volt Jézus holttestének helyén. Az apostolok hazasiettek és elmesélték amit láttak.

Jézus később megjelent az apostoloknak, az emmauszi tanítványoknak, és több száz embernek.

A feltámadt Jézussal való találkozást és mennybemenetelét a 8.fejezet tartalmazza