Advent
| |
Advent jelentése: Úrjövet
Eredete a latin adventus: jövet / Adventus Domini: az Úr érkezése / Életünk adventje - készülődés a Krisztussal
való találkozásra!
|
|
| |
SZENTÍRÁS:
Mk 1,1-8
Keresztelő János:
Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!
Szent Márk könyvéből
Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete. Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava:
Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt. Ezt hirdette: "Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel keresztellek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket."
Mindenható, örök Isten, önts híveid szívébe szent elhatározást, hogy jótettekkel siessünk a közelgő Krisztus elé. (Könyörgés)
|
|
| |
Advent
Szent
Pál az "Úr megjelenésének" várására buzdít.
Az advent két pólus között
feszül:
- hála az Üdvözítő születéséért és a benne
kapott ajándékokért,
- valamint várakozás az idők végén
bekövetkező dicsőséges eljövetelére.
Ha a közbeeső időszakot
valóban a tevékeny várakozás tölti ki, Isten megerősít minket, hogy
feddhetetlenek legyünk Urunk, Jézus Krisztus napján. Isten pedig hűséges és
megtartja ígéretét!
Életünk
adventje - készülődés a Krisztussal való találkozásra!
Adoremus 2008 december
|
|
| |
Mit
mond az Advent?
„Szolgáló”
album:
1996
advent + Érszegi Gábor atya
Advent első vasárnapja Egyházunkat
idézi, mely vele nyitja meg a liturgia új esztendejét feltáró szent kaput.
Mintha a mennyország előcsarnokában
állnánk, adventi időben a Születés ünnepének teljes gazdagsága hitelezi előre
kincseit.
Advent az "Úrjövetet" idézvén, Jézus
dicsőségének eljövetelét, a megtestesülés és a születés emberfölötti titkainak
ünneplésévé magasodik.
Advent az ősatyákat idézi, akik még
csak várják és sejtették a titkot; a prófétákat, akik előre hirdették, hogy a
földre szállás szűztől születik, hogy örömbe borítsa a világot, mikor az idők
teljességében megjelenik.
Advent a tündöklő galileai tavaszt idézi,
mely a homályba borult antik világban az Úr angyalát látta Názáretben
megjelenni, midőn az igenlő szóra a tiszta szűz méhében az Ige megfogamzott s
a régi Évának bűnét az új Éva, Szűz Mária kiengesztelte. Idézi az
Istenanyának várakozását, aki a kis názáreti barlanglakásban meghúzódva
csodálta testének sértetlen voltát és méhének termékenységét és várta, hogyan
nyilvánul meg a Földön a Megtestesülés.
Advent derengése felidézi a Karácsony
gondolatvilágának fényességét, amikor Betlehem mikrokozmoszában a
világon először voltak kénytelenek elhinni az emberek a történelem legszentebb
pillanatának elérkezését. Oly nagy-erős csodákkal igazolta ezt az Isten: szűzi
fogamzással és szűzen maradó születéssel; angyalok énekével és csodálatos
csillaggal.
|
|
| |
Prohászka:
Az Advent várakozásteljes, sejtelmes idő
Harmatozzatok…! (Rorate coeli)
Adventi elmélkedések
Jól illik hozzá az a novemberi, decemberi
reggel, mely nem tud kibontakozni ködből és sötétségből, elnyújtja a lélek
vágyát is. E hosszú, elnyújtott keltegetés egyszersmind kikezdés - az egyházi
év Adventtel kezdődik. Kópiázza a a Krisztus előtti évek borongós homályát.
Tehát várakozás, keltegetés, kikezdés – ezek az advent jellegei, melyeket
Szent Pál is említett: Nox praecessit, dies appropinquavit… tűnik az éj, hasad
a nap, ébredjünk erőteljes, szent életre, mely Krisztus felé siet.
Várakozunk, mert az Úr jön, boldog szolga ki
Urát várja. Vigilia az élet, szent virrasztás, virrasztó éj az evangéliumi
jegyeseknek: „Olajjal telt lámpák velünk, Jézus elé siethetünk.” Virrasztó éje
a nagy ünnepnek, mikor Krisztust tényleg meglátjuk. Gót dómnak kapuzatában
állunk, próféták, apostolok s az ecangélium cherubjai várnak ránk, de a kapu
még zárva van, az élet izgalma fut végig rajtunk. Expectantes beatam spem…
várakozunk, reménykedünk, szemünk az örök világosság kapuin függ… Jöjj el, Úr
Jézus.
Készülünk. Először is egy szent, kedves
ünnepre, a kegyelmek, az ajándékok ünnepére, a szent Karácsonyra. Átéljük az
Advent vágyait, izgalmait, reményeit, hogy a karácsonynak kegyeletes,
gyertyafényes, fenyőillatos ünnepén a kis Jézust örvendezve fogadhassuk.
Kivált három gyakorlatra lesz gondunk: (a)
penitenciára, hogy tiszta legyen a szívünk, (b) összeszedettségre, hogy
valamint a természet most magába vonul s készül új tavaszra, mi is magunkba
térve jobban lássuk, s erősebben akarjuk, (c) a természetfölötti vágyak
ébresztésére: harmatozzatok égi magasok… Isten, én Istenem, hozzád ébredek…
nem felejtlek.
Különösen pedig ismét kezdők akarunk lenni.
Jézus buzdít: kezdj! Mint ahogy a napsugár sziporkázik a zúzmarás fák bóbitáin
s ingerkedve süt bele jégvirágos ablaktáblákon át szobánkba, mintha
fölszólítana, kezdjünk hát élni – úgy Krisztus. Kezdjünk sokszor! Furcsa
kívánság, de rendkívül fontos. A kezdetnek sajátlagos mozgalma, s lendülete
van. Még nem ismer fáradtságot és csalódást. Van kedve. Gondolj a kikelet
kezdetére, hajt a százéves tölgy és bükk is, puhul fakad a kenettől. Nem
hajtana, ha kemény és száraz maradna. Az Isten keni föl a lelket - …propterea
unxit te Deus… - a jó kedv kenetével oleo laetitiae. Nagy a föladatunk, a
kezdet kezdetén állunk. Szent Pállal, amik előttünk vannak, azok után
törekszünk!
Téríts meg minket, Istenünk, ragyogtasd ránk
arcodat, és szabadok leszünk! Zsoltár
Adja meg nektek, hogy a
földi élet küzdelmei között állhatatosak maradjatok a hitben, örvendezők a
reménységben és tevékenyek a szeretetben.
|
|
| |
Az adventi koszorúnak nincs árnyéka
Szerkesztő: Jh.Betti
Elérkezett az Advent. Új ruhába öltözik a város, csillogó fénysorok ívelnek át fejünk felett. Némelyik fényalkotást szinte csodálattal nézzük. A virágos adventi koszorúkat köt már négy napja, és egy-egy polc mindig üresen áll nála. Örömmel mondja, hogy sokat visznek. Ennek jómagam is örülök, de hazafelé autózva azon tűnődtem, hogy vajon mi lesz a családi adventi koszorú sorsa. Kinek, miért kell? Mit ér az egész, ha csupán leteszik az asztalra dísznek, és karácsonykor arrébb tolják. Milyen fény tölti be a karácsonyra készülő szíveket ott, ahol az adventi koszorúnak nincs árnyéka? A szokás megmarad, a lényeg elveszik.
Lobogó fény kell a családi otthonba, szikrázó, valódi, igazi láng, levegővel játszó, világosságot és meleget sugárzó gyertyaszál. Hétről – hétre több fény töltse be otthonunkat, és e fényből új fény támad, szemek tükrében csillogó lángsugár. Várjuk a karácsonyt, adventi fénnyel, s mire Krisztus születésének ünnepe elérkezik, szívünket is átjárja a betlehemi kisgyermek mennyei fénye és szeretetének melege.
„Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit” – mondja Keresztelő Szent János. Advent napjai erre hívnak minket: készítsünk utat lelkünkben az Üdvözítő érkezésére és tegyük egyenessé ösvényeit, hogy mások is Őhozzá keressenek utat a készületben. A mi lelki készületünk is olyan fényt fog árasztani körülöttünk, mint adventi koszorúnk gyertyalángja, és elvezethet másokat is arra, hogy ők is meggyújtsák gyertyájukat. - Ne félj a fénytől, és ne félj, hogy rád tör az ünnep öröme, ha te nem akarod. –
A szülők adventjei és karácsonyi nem fognak elveszni a múltba, mert örökségül adjuk gyerekeinknek, hiszen 10-20 év múlva ugyanúgy fogják ezeket az ünnepek megélni, ahogyan tőlünk ma megtanulják. Gyújtsátok meg az adventi koszorú gyertyáit - „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit”
|
|
| |
SZENTÍRÁS
Aki
megkezdte bennetek a jót
Szent Pál apostol filippiekhez írt levele (1.fejezet)
Kegyelem
nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!
Valahányszor rátok gondolok,
hálát adok Istenemnek, és mindig, minden imádságomban örömmel emlékezem meg
rólatok mindnyájatokról, mert az első naptól mindmáig részt vállaltatok
(Krisztus) evangéliumának hirdetésében. Bízom is benne, hogy aki megkezdte
bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi. Méltányos is, hogy így
gondolkodjam rólatok, mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, hiszen
ti osztoztok kegyelmemben, akár bilincsekben vagyok, akár az evangéliumot
védelmezem és bizonyítom. Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után
Krisztus Jézus szeretetében. Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre
jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban, hogy el
tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek
Krisztus napjára, s bővelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus
Krisztus szerzett, Isten dicsőségére és tiszteletére.
|
|
| |
Adventi
vasárnapok
Szolgáló album 2002. Advent:
Jh.Betti hitoktató
ADVENT 1. vasárnapja - “Vigyázzatok és
virrasszatok!”
Döntés – céltudatosság vasárnapja
Hogyan valósulnak meg dolgok? Az
első lépés mindig az, hogy megszületik egy gondolat,
elhatározás, hogy mit szeretnénk. Példának vegyünk azt az
elhatározást, hogy házat szeretnénk építeni. Dönteni kell: házat
akarok építeni! Mert, aki nem tud dönteni, csak “akarom is – meg
nem is”, az sohasem fogja élvezni háza melegét, szépségét,
örömét. Határozott döntés nélkül a célt nem lehet elérni.
Az Isten dolgaiban is pont így
van. Először határozottan dönteni kell tudni: Az Istennel együtt
akarom életemet élni! Célom, hogy megismerhessem Őt, hogy Hozzá
tartozzak, hogy az Ő útján járjak.
Ezt a döntést - mint keresztény
emberek - már valószínűleg kimondtuk, de döntésünket emberi
gyengeségeink miatt, az idő múlásának homálya miatt újra ki kell
mondanunk:
Az Istennel együtt akarom élni
életem?
ADVENT 2. vasárnapja - “Tegyétek egyenessé az Úr
ösvényét!”
Önismeret - Világosság vasárnapja
A
döntéseinket a megvalósítás követi. A megvalósítás minden
esetben átgondoltságot igényel. Ezen áll vagy bukik az eredmény.
A házépítés példájánál maradva, megnézzünk mink van a
megvalósításhoz., milyen lehetőségek vannak a tarsolyunkban.
Az
Isten útján járva vegyük mi is számba mink van, és mik a
lehetőségeink. A Szentírás is erre mutat, mikor Jézus érkezése
előtt Keresztelő Szent János szavai csengenek fel: “Tartsatok
bűnbánatot” Tegyétek egyenessé az Úr ösvényét!”
Ki vagyok én?
Milyen céljaim
vannak? Mit tartok fontosnak?
Ki nekem az
Isten, mit adok és várok tőle? Milyen vagyok embertársaimmal?
Mit adok és mit vonok meg tőlük lehetőségeimből? Mit tudnék
másképp tenni? Mire kelleni az eddigieknél fontosabbnak
tartanom, és minek kellene kevesebb jelentőségét tulajdonítanom?
ADVENT 3. vasárnapja - “Köztetek van az, akit nem
ismertek.”
Vállalás - Feladat vasárnapja
A házat megépíteni igen
hosszadalmas és fáradtságos munka. Sokszor az ember elveszti
kedvét, kitartását, néha a reménytelenség lebeg előtte. De újra
és újra nekilát, mert tudja csak így boldogul, más helyette nem
fejezi be. A feladat vasárnapja is erről szól: “mert más
helyette nem fejezi be.” Fel kell ismernünk azokat a dolgokat,
amiket Isten ránk bízott, amiket más helyettünk nem tehet meg.
Bizony sokszor nehéz ezt a ránk szabott palástot felvenni, mert
olyan mintha kényelmetlen lenne, mégis a miénk.
Az adventi 3. gyertya gyújtásánál
keressük meg azokat a feladatokat, amiket Isten nekünk szánt.
Ragyogjon fel szemünkben az Isten bizalmának fénye: “tudom mire
vagy képes” – mert az Isten sohasem ad nehezebb keresztet, mint
amit elbírunk.
Felismerem-e feladataim
fontosságát?
ADVENT 4. vasárnapja - “Az Úr veled van”
Megvalósulás - Bizalom vasárnapja
Hogy mennyire tudunk örülni annak,
amit megcsináltunk – a háznak, amit felépítettünk – attól függ
milyen szívvel tettük ezt, mit áldoztunk fel az eredmény
érdekében. Örülni csak annak tudunk (bármilyen kisdologról
legyen szó), amit hittel tettünk meg. Az Isten is aszerint fogja
tetteinket értékelni, hogy milyen céllal tettük azt: örömmel
vittük-e véghez, vagy csupán a kényszerűség vitt rá minket.
Ehhez az úthoz legfontosabb társunk a bizalom.
A “megvalósulás-bizalom” a négy
vasárnap legnehezebb pontja: meg tudom-e valósítani a
feladatomat a célnak megfelelően?
Miért teszem? - Miben bízok?
Önmagam tudok-e maradni a
feladatok sokszínűségében, látom-e még a célt (vagyis a fától az
erdőt). Képes vagyok-e másokban keresni az “énjét”, az Isten
arcvonását? Bízom-e a mindennapok forgataga-, a ma problémái
között az Isten gondviselő szeretetében?
|
|
| |
SZENTÍRÁS:
1Tessz 5,16-24
Legyetek derűsek
Szent Pál apostol tesszaloniki
hívekhez írt levele
Testvéreim! Legyetek derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg. Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok. A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. Aki meghívott benneteket, az hűséges, és végbe is viszi.
|
|
|