Szentek élete
 
 
 
 
 
 
SZENTEK
 
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
APOSTOLOK
 
Forrás
 
Hónapok szerinti kalendárium
 
 
 
02.24 +Szent Mátyás
04.25 +Szent Márk
05.03 +Szent Fülöp
05.03 +Szent ifj.Jakab
06.11 +Szent Barnabás
06.29 +Szent Péter
06.29 +Szent Pál
07.03 +Szent Tamás
07.25 +Szent id.Jakab
08.24 +Szent Bertalan
09.21 +Szent Máté
10.18 +Szent Lukács
10.28 +Szent Simon
10.28 +Szent Júdás Tádé
11.30 +Szent András
12.27 +Szent János
 
 
 
 
 
 
 
 
02.24 Szent Mátyás apostol +
Kislexikon
SZENT MÁTYÁS nem szerepel a 12 apostol névsorában. Júdás helyébe választotta a tizenegy apostol, a 72 tanítvány közül, azok közül, akik mindvégig együtt voltak az Úrral, mert így lett létszámuk újra teljes. Sorshúzás döntötte el megválasztását. Megválasztását részletesen olvashatjuk az Apostolok Cselekedeteiben (ApCsel 1, 15-26).
Egy ideig Júdeában, Etiópiában és Antiochiában térített. Működéséről, hithirdetéséről nem sokat tudunk. Régi írások szerint a Kolchisz tartománybeli Szebasztopol városában keresztre feszítették, vagy egy másik változat szerint megkövezték, majd bárddal lefejezték.
Ereklyéinek egy része, Szent Ilona császárné segítségével a Németországi Trier városba kerültek, itt a város védőszentjének tisztelik még manapság is. Az ereklye többi része Rómában a S. Maria Maggiore-templomban nyugszik.
Ünnepét a koptok március 4-én, a bizánciak augusztus 9-én ünneplik. A Római Egyház a 11. századtól 1970-ig ezen a napon ünnepelte, ekkor azonban május 14-re helyezték át az ünnepet, mert az közelebb van Jézus mennybemenetele ünnepéhez. A Magyar Naptárban megmaradtunk a februári ünneplésnél, mert több népi szokás is fűződik ehhez az időponthoz.
Szent Mátyás a szabók, a cukrászok, a mészárosok, az építők és a kovácsok védőszentje. Szekercével, vértanúságának eszközével a kezében szokták ábrázolni. A népi hagyomány ennek nyomán alakította ki a �jégtörés� tavaszi szólását: �Jégtörő Mátyás ha nem talál jeget, majd hoz.�
Példája: Légy mindvégig Jézus hűséges követője, mert lehet, hogy Téged is kiválasztott!
Olvasmányok: ApCsel 1, 15-17.20-26; (Zsolt 112, 1-8); Jn 15, 9-17
Irodalom: B28, 101; C75; F224; M889; T204; Z1470
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
04.25 Szent Márk apostol +
Kislexikon
SZENT MÁRK jómódú jeruzsálemi családból származott, a hagyomány szerint levita (pap) volt. Édesanyját Máriának hívták, és unokaöccse volt Szent Barnabásnak. Jézusnál 10-15 évvel fiatalabb volt. Rokoni, vagy baráti kapcsolatban voltak Jézus családjával.
Szintén a hagyományból sejtjük, hogy az ő házukban tartotta meg az Úr az utolsó vacsorát (Mk 14, 13-16), és valószínűleg ő volt az az ifjú, aki ruha gyanánt magára kapott takaróját hátrahagyva menekült el a Jézust hurcoló katonák kezeiből (Mk 14, 51).
A jeruzsálemi keresztények az első pünkösd után az ő házukban tartották összejöveteleiket, Szent Péter házukba ment csodás szabadulása után (ApCsel 12, 12). Péterrel Rómába utazott, titkára és görög tolmácsa volt.
44 körül leírta Szent Péter evangéliumhirdetését. 46 tájékán ismét Jeruzsálemben volt, majd 47 körül Barnabással elkísérték Szent Pált első apostoli útjára, de egy idő után visszatért. Barnabással volt még egy 10-12 éves missziós útjuk, hosszabb időt töltött Alexandriában, majd ismét Rómába ment Péterhez és Pálhoz, Pál Timóteushoz írt kérésére: �hozd el, hasznát tudom venni� (2Tim 4, 11). 66 tájékán ismét Kis-Ázsiában volt.
Alexandriában, szentmiséjén támadták meg, kötelet kötve nyakára elhurcolták, vértanú halált szenvedett. 310 körül sírja fölé templomot emeltek, ereklyéit (disznóhús közé rejtve menekítették ki) 820 körül Velencébe vitték, tiszteletére ott a dómot építették meg 976-1071 között. Azóta szerepel a város címerében az oroszlán, Szent Márk jelképe, attribútuma. Az oroszlán lett Szent Márk evangéliumának jelképe a kezdete miatt, mert a �pusztában kiáltó� szavaival kezdi evangéliumát. A 6-7. századtól ünnepéhez a búzaszentelés szokása kapcsolódik.
Példája: Az észrevétlen háttérmunka nélkül általában nincs látványos eredmény...
Olvasmányok: Pét 5, 5-14; (Zsolt 88, 2-7.16-17; 1Kor 1, 23-24); Mk 16, 15-20
Irodalom: B42; BL1163; C122; F425; II89; M941; Z1509
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
05.03 Szent Fülöp apostol +
Kislexikon
SZENT FÜLÖP apostol Betszaidából származott, halász volt, ott élt a Genezáreti tó mellett. Keresztelő Szent János tanítványa volt meghívása előtt, azonban Andrástól értesülve a messiási remények megvalósulásáról, azonnal felébredt benne a Jézushoz való csatlakozás vágya. Jézust hívására felnőtt-férfi kora ellenére azonnal követte (Jn 1, 43-49), pedig egy hagyomány szerint feleségét és három lányát kellett otthon hagynia. Pár nap múlva barátját Nathanaelt (Bertalant) is Krisztushoz vezette.
Jézus szűkebb, bizalmasabb környezetéhez tartozott. A kenyérszaporítás előtt Fülöpöt kérdezte Jézus, hogy �honnan veszünk ennyi népnek kenyeret?� (Jn 6, 5-7) Jézus szenvedése előtt a pogányok, a zsidózó görögök őt kérték, hogy szeretnének Jézussal találkozni (Jn 12, 21 kk). Az utolsó vacsorán kérte Jézust: �Uram, mutasd meg nekünk az Atyát és az elég nekünk.� (Jn 14, 1-10)
Júdeából Frigiába ment apostoli munkája során. Működéséről és haláláról pontos adataink nincsenek. Alexandriai Szent Kelemen szerint természetes halállal halt meg. Más források szerint KisÁzsiában, Hieropoliszban missziós tevékenységéért keresztre feszítették 87 éves korában. Többen összetévesztik a 7 diakónus egyikével (ApCsel 6, 5 kk)
Bizonyos, hogy hamvait először Frigia fővárosában Hieropoliszban (a mai Pambuk-kalessziben) helyezték örök nyugalomba, innét Konstantinápolyba, majd I. Pelágiusz pápa idejében Rómába vitték. 570-ben, Rómában, a tizenkét apostol (Santi Apostoli) templomában helyezték el ereklyéit Jakab apostoléval együtt. A posztókereskedők és a kalapkészítők védőszentjeként tisztelik.
Példája: Hivatásunk van, mindenkinek van, köteles követni!
Olvasmányok: 1Kor 15, 1-4 (vagy Ef 2, 19-22); (Zsolt 18, 23.4-5); Jn 14, 6-14
Irodalom: BL466/6; C473; F503; II117; M953; Z1522
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
05.03 Szent ifj.Jakab apostol +
Kislexikon
SZENT JAKAB apostol, a fiatalabb Jakab apostol, Kleofás fia, Jézus rokona volt. Anyja ugyanis Mária a Boldogságos Szűz rokona volt. Kora gyermekkora óta nazireus volt, vagyis az Úrnak volt szentelve. Halászattal foglalkozott.
Jézus testvérével, Júdás Tádéval együtt hívta meg követői közé. Teljes odaadással csatlakozott Jézushoz. Ő volt az egyetlen apostol Péteren kívül, akinek feltámadása után külön megjelent az Üdvözítő.
A jeruzsálemi egyházközség feje lett, az első jeruzsálemi püspök. Apostoltársai sokra becsülték. Péter szabadulása után először őt értesítette megmeneküléséről, Szent Pál pedig Péter és János mellett az Egyház harmadik oszlopának nevezi (Gal 2, 9). Pál megtérése után Péter után mindjárt Jakabbal ismerkedett meg, és harmadik nagy útja után is Jeruzsálemben Jakabnak számolt be.
Jelentős szerepe volt 51-ben, a jeruzsálemi zsinaton, ahol a pogányok megtérése nyomán azt kellett eldönteni, hogy a zsidó vallás felvétele nélkül is megkeresztelhetők-e a pogányok. Jakab itt kimondta, hogy a pogányokat nem szabad a mózesi törvények megtartására kötelezni. Ő írta a Jakab-levelet, amiben a jócselekedetek szükségességét hangsúlyozza.
A zsidóság vezetői a sok keresztény megtérést féltékenyen nézték, ezért a főtanács elé hurcolták 62-ben. A templom párkányára állítva követelték tanai visszavonását, ám ő Krisztusról kezdett beszélni. Ekkor ellenfelei letaszították a mélybe. Nem halt bele az óriási zuhanásba, erre megkövezték.
A templom közelében temették el és föléje kőoszlopot állítottak. Ereklyéit a 6. században előbb Konstantinápolyba, majd Fülöp apostol ereklyéivel együtt Rómában a tizenkét apostol templomában helyezték el 570-ben. Fejét Anconában tisztelik. Buzogánnyal vagy ványolófával szokták ábrázolni, mert egy hagyomány szerint egy cserzővarga, tímár azzal ütötte meg halálosan.
Példája: Taníts szóval és tettel! Erre kötelez a keresztségben kapott küldetésed!
Meg kell említeni, hogy a forrásokat tekintve az Újszövetségben szereplő három Jakabot Aranyszájú Szent János óta kimutathatóan összetévesztik egymással. Való igaz, hogy a rendkívül gyér hagyomány és az ellentmondásos adatok nehéz feladat elé állítják a kutatókat. Mi itt kritika nélkül fésültük össze a leírásokban szereplő adatokat. A következőkben igyekszünk feldolgozni világosabban a három Jakab körüli vita anyagát.
Olvasmányok: 1Kor 15, 1-4 ; (Zsolt 18, 23.4-5); Jn 14, 6-14 vagy Lk 6, 12-19
Irodalom: B45; BL779; C473; F503; II117; M953; Z1522
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
06.11 Szent Barnabás apostol +
Kislexikon
SZENT BARNABÁS ciprusi születésű volt, régi, Lévi törzséhez tartozó zsidó családból származott. Egyesek szerint Márk unokatestvére volt, az azonban bizonyos, hogy jó barátságban voltak. Eredeti neve József volt, az apostolok változtatták meg a nevét. Az első keresztények közé tartozott, telkét eladva az árát az apostolok lába elé tette. (ApCsel 4, 36-37) Egyik hagyomány szerint Pállal Gamaliel iskolájában tanult, és a betszaidai béna gyógyítása után csatlakozott Jézushoz. Talán a 72 tanítványhoz tartozott. A Szentírás derék férfinek mondja, aki tele van Szentlélekkel és hittel (ApCsel 11, 24). Ő vállalta, hogy Pál apostolt összeismerteti az apostolokkal és a jeruzsálemi hívekkel. Jeruzsálemben tanúskodott Pál mellett, a hívek közössége előtt. Bizonyította megtérését és igaz szándékát. (ApCsel 9, 26)
Antióchiában hirdette az evangéliumot, Pált is maga mellé véve. (ApCsel 11, 22-26) 46 táján felvitték Jeruzsálembe az éhínségben sínylődőknek gyűjtött adományokat. (ApCsel 11, 26-30) Pál apostolnak társa lett első apostoli útján. Missziós útjaikon kétkezi munkával kereste kenyerét. Résztvevője volt az első Jeruzsálemi zsinatnak, ahol a zsidó előírások betartásának kötelezettségéről hoztak határozatot. (ApCsel 15, 2-35) Amikor Pál Szíriába ment, ő hazatért. (ApCsel 15, 39)
Ciprusra hazatérve Ciprus első püspöke lett. Hirdette az evangéliumot, ott halt meg hazája fővárosában, Szalamiszban. A hagyomány szerint megkövezték, más adatok máglyahalált említenek. Egy közeli barlangban temették el. Régi milánói hagyomány Barnabást tartja Milánó első püspökének. Sírját 482-ben találták meg. Anthéniusz szalamiszi püspök látomásban az apostoltól tudta meg a sír helyét. A sírban, melle felett Márk evangéliumának héber szövegét találták.
Barnabás nevéhez két apokrif irat kapcsolódik: 'Barnabás levele' és 'Barnabás cselekedetei'. Tertulliánusz a 'Zsidókhoz írt levél' szerzőjének is Barnabást tartotta.
Neve a 7. századtól szerepel a mise kánonjában, az ünnepét pedig a 9. századtól ünnepli az Egyház június 11-én, majd a zsinati reform óta június 9-én. A kádárok védőszentje. Közbenjárását gyakran kérik jégeső ellen.
Példája: Vidd el minden embernek az evangélium örömhírét, legalább a példáddal!
Olvasmányok: ApCsel 11, 21-26.13, 1-3; (Zsolt 97, 1-6; Mt 28, 19-20); Mt 10, 7-13
Irodalom: B57; II281; M998; C177; F611; Z1548; BL132
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
06.29 Szent Péter apostol +
Kislexikon
SZENT PÉTER apostolnak Betszaida volt hazája, a Genezáreti tó mellett, eredeti neve Simon volt, Jézustól kapta a Kéfás nevet, aminek görög megfelelője a Péter. Halász családból származott, maga is halász volt. Megházasodott és Kafarnaumban telepedett le. Lányát, Petronillát a hagyomány szentként tiszteli.
Az elsők közt csatlakozott Jézus tanítványai közé. Jézus bizalmasa volt, közvetlen tanúja Jairus lánya feltámasztásának, a dicsőséges színeváltozásnak és a Getszemáni kertben Jézus haláltusájának. Heves természetű volt, de Jézus szavára azonnal javított hibáin. Megtagadta ugyan háromszor az Urat, de ezt nagyon megbánta, és tanúságot tett Róla.
Megbízást kapott az egyházfőségre, gyakorolta is ezt kezdettől fogva: ő beszélt a főtanács előtt, tanított, döntött, utazott, mint ezt az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk.
Krisztus mennybemenetele után Antiochiába ment, annak 7 évig püspöke volt. Rómában megalapította a püspökséget 42-ben. 50 körül Rómából a többi zsidóval együtt rövid időre elűzték, ekkor 52-ben Jeruzsálemben az első apostoli zsinatot vezette, majd visszatért Rómába.
Néró üldözése idején, 67-ben keresztre feszítették a Vatikáni dombon, saját kérésére fejjel lefelé, mivel nem tartotta magát méltónak Krisztushoz hasonlóan halni meg. Szent Péter ott nyugszik Rómában a Szent Péter bazilika kupolája alatt.
Példája: Gyengeségünk dacára is kiválaszt az Úr minket nagy feladatokra.
Olvasmányok: ApCsel 3, 1-10; (Zsolt 18, 2-5); Gal 1, 11-20; Jn 21, 15-19 (Előesti mise)
ApCsel 12, 1-11; (Zsolt 33, 2-9); 2Tim 4, 6-8.17-18; Mt 16, 13-19 (Ünnepi mise)
Irodalom: B65; BL1478; C201; F629; II349,479; M1034; PV7; Z1578
SzVU ének: 211 212 275
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
06.29 Szent Pál apostol +
Kislexikon
SZENT PÁL Ciliciában, Tarsus városában született Kr. e. 10 táján, Benjámin törzséhez tartozott, eredeti zsidó neve Saul volt. Születésétől római állampolgár volt, igen jó görög nevelést kapott, ami nyelvében és stílusában mutatkozik meg. Gamaliel rabbi iskolájában igen komoly vallási nevelést kapott, farizeus lett. Szenvedélyes, tüzes lélek volt. Vallási eszményeihez mindég őszintén ragaszkodott, akár eretnekeket üldözött, akár az evangéliumot hirdette.
Saul tanú volt 36-ban István diakónus megkövezésében, majd elkeseredett üldözőjévé vált a keresztényeknek. A damaszkuszi úton Krisztus megjelent neki és kijelölte Saul különleges szerepét a pogányok megtérítésében.
Megtérése után egy ideig Arábiában tartózkodott, majd Damaszkuszba ment, és akkor már prédikált. 39 táján Jeruzsálembe ment, utána első apostoli útján körbe járt tanítva. Ezen az úton vette fel a görög-római Pál nevet. Nem ismert fáradságot, szenvedést, ha dolgoznia kellett.
49-ben ismét Jeruzsálembe ment Pál, résztvett a Jeruzsálemi-zsinaton, ahol az ő ösztönzésére elhatározták, hogy a pogányságból megtért keresztényeket nem kötelezik a Mózesi törvények. Még két apostoli útja volt, melyeken sok levelet írt a különböző egyházközségeknek. Tudta, hogy az üldözés miatt ő a legutolsó, de azt is, hogy különösen kiválasztott.
58-ban Jeruzsálemben letartóztatták, Rómába került, mert Pál a császárhoz fellebbezett. 63-ban felmentették, kiszabadult. Lehet, hogy Spanyolországban ekkor járt, valószínűleg járt még egyszer Keleten is. Régi hagyomány szerint valószínűleg Görögországban elfogták, hetedszer is fogságba kerül, Rómába szállították. Ez a fogság 67 táján vértanúsággal végződött: lefejezték az osztiai úton.
Példája: Ha az Úr szólít, indulj a hívásra - a hivatásod vegye igénybe minden energiádat!
Olvasmányok: ApCsel 3, 1-10; (Zsolt 18, 2-5); Gal 1, 11-20; Jn 21, 15-19 (Előesti mise)
ApCsel 12, 1-11; (Zsolt 33, 2-9); 2Tim 4, 6-8.17-18; Mt 16, 13-19 (Ünnepi mise)
Irodalom: B65; BL1388; C206,479; F629; II355; M1034; Z1578
SzVU ének: 211
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
07.03 Szent Tamás apostol +
Kislexikon
SZENT TAMÁS apostol életét kutatva Tamás apostol háromféle tulajdonságát ismerhetjük meg az evangéliumból: a lelkest, a kérdezőt és a kételkedőt. Kezdettől szerepel az apostolok névsorában, de meghívásának történetét nem ismerjük.
A lelkes Tamás buzdít: �menjünk, mi is, haljunk meg vele együtt!� (Jn 11, 16)
A kérdező Tamás az utolsó vacsorán vezeti be �Az Út� kinyilatkoztatását: �Uram nem tudjuk, hova mész, hogyan ismerhetnénk hát az utat?� Jézus válasza egyértelmű: �Én vagyok az út, igazság és az élet.� (Jn 14, 5)
A kételkedő Tamás a húsvéti örömnek a hitre vonatkozó tanulságával gazdagít: �Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek...� (Jn 20, 24-29)
A hagyomány szerint Perzsia és India népeinek hirdette az evangéliumot. Egy pogány férfi fegyverétől nyerte el a vértanúság koronáját 67 körül. Az úgynevezett Abgár legenda szerint Jézus Tamás apostollal szerveztette meg Edesszában az evangélium hirdetését. Szíria északi részében ezért Tamást a kereszténység egyik megalapítójának tekintették és nagyon tisztelték. Xavéri Szent Ferenc még találkozott Tamás-keresztényekkel.
Euszebiosz Origenésztől úgy tudja, hogy a pártusok földjén hirdette az evangéliumot. A 3. századi apokrif Tamás evangélium szerint Indiában térített, és ott is halt vértanúhalált. Tamás apostol nevéhez több apokrif irat fűződik.
Edesszában ezen a napon a IV. századtól holttestének átviteléről emlékeznek meg. Ereklyéi 1248-ban Chiosba, majd az Adria melletti Ortonába kerültek. Ma is itt tisztelik.
Példája: Legyünk lelkesek, kérdezők, kételkedők, de végül boruljunk oda: Én uram, én Istenem...
Olvasmányok: Ef 2,19-22; (Zsolt 116, 1-2); Jn 20, 24-19
Irodalom: B68; BL1768; C213; F703; VI365; Z1592
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
07.25 Szent id.Jakab apostol +
Kislexikon
IDŐSEBB SZENT JAKAB apostol Zebedeus és Szalóme fia volt, János apostol testvére. Betszaidában született. Keresztelő Szent János tanítványai voltak. Jézus hívására felállt hálójuk javításától, és követte Jézust. (Mt 4, 21-22) Jézus kedvelt tanítványai közé tartozott Péterrel és Jánossal. Tanúja volt Jézus főbb csodatetteinek.
Hirtelen haragú, indulatos emberek voltak, ezért a �mennydörgés fiai� melléknevet kapták. Amikor az egyik szamariai faluban nem akarták befogadni Jézust és a tanítványokat, tüzes mennykövet kért volna rájuk. Jézus szelíden intette le őket: �Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem, hogy megmentsen.� (Lk 9, 56)
Édesanyjuk, Szalóme szerette volna fiai számára a legfőbb miniszteri helyet megszerezni. Ezért Jézushoz fordult. Jézus az értetlen kérést a Mennyei Atyára hárította. Neheztelt is a többi apostol a �protekció� keresés miatt. (Mt 20, 20-28)
Heródes ölette meg 42 körül, mert szeretett volna kedvében járni a zsidóknak, akik hatalomra törése miatt nem szerették.
Az ünnep a szent sírjának megtalálását, vagy a Santiago de Compostella bazilika felszentelését ünnepli. A szent csontjait még az iszlám terjeszkedése előtt ugyanis Spanyolországba vitték és elrejtették, majd a sírt elfelejtették. A 9. században találták meg újra a sírt, a város híres búcsújáróhely lett. A spanyolországi Compostellában, sírjának kiemelkedő tiszteletére II. Alfonz király 829-ben templomot emeltetett. Az ereklyék ebben a hathajós bazilikában nyugszanak. 1883-ban hitelességüket a Rítus-kongregáció megvizsgálta, valódiságukat XIII. Leó pápa 1884. november 1-én ünnepélyes bullával erősítette meg.
A 7. századból van olyan adat is, hogy halála előtt Spanyolországban is járt Jakab apostol, ez azonban nem bizonyított esemény. Spanyolország és a zarándokok védőszentje. Az ábrázolásokban könyvtekerccsel mint apostolt, vagy bottal és kagylóval mint zarándokot láthatjuk.
Példája: Se az indulat, se a nagyratörés nem vezet az üdvösségre; csodáljuk inkább Krisztust!
Olvasmányok: 2Kor 4, 7-15; (Zsolt 125, 1-6; Jn 15, 6); Mt 20, 20-28
Irodalom: B81; BL779,1081; C244; F725; III105; Z1611
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
08.24 Szent Bertalan apostol +
Kislexikon
SZENT BERTALAN apostol Kánában született. Fülöp apostol vezette Jézushoz. Sok kutató azonosítja Natanaellal. Az Úr igaz izraelitának dicsérte, akiben csalárdság nincs (Jn 1, 44-50). Az Újszövetség egyébként nem említi. Neve alatt több apokrif írás is szerepel.
Jézus mennybemenetele után a hagyomány szerint Egyiptomban, Kappadóciában, Arméniában és Indiában térített. Az örmény királyt és feleségét megtérítette és 12 várost tett kereszténnyé. Ott szenvedett vértanúságot.
Előbb elevenen megnyúzták, majd lefejezték Albanopolisban, más forrás szerint megnyúzás után keresztre feszítették. Ereklyéi Albana városából Lipari szigetére, majd Beneventbe, onnan Rómába, a Tiberisz szigetére kerültek 983-ban. Koponyáját (vagy fejbőrét) III. Ottó császár Rómából Frankfurtba vitette, más forrás szerint 1238-ban került a Maina-menti Frankfurtba, a Bertalan-dómba. Azóta a város védőszentje. Mennyei segítőjüknek tisztelik a Parkinson-kórban szenvedők. Ünnepe, az ősz kezdetén, sok népi szokás ihletője.
Bertalanról Marco d'Agrate híres szobra emlékezik meg, amely a milánói dómban látható. Karján tartja lenyúzott bőrét. Ábrázolásain jobb kezében késsel és a lehúzott bőrrel, baljában könyvvel láthatjuk. Templomai sok városban megtalálhatók, Rómában, Velencében, Brassóban. Hírhedt-híres emlékeztető az 1572-es �Szent Bertalan-éj�. Ekkor Párizsban és Párizs környékén több mint tízezer protestánst, hugenottát öltek meg. Ünnepét XII. Piusz pápa vezette be 1955-ben.
Példája: Légy igaz keresztény!
Olvasmányok: Jel 21, 9-14; (Zsolt 144, 10-13.17-18); Jn 1, 45-51
Irodalom: B93; BL144; C486; F824; III244; M1124; Z1662
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
09.21 Szent Máté apostol +
Kislexikon
SZENT MÁTÉ életéről, fiatalkoráról, családjáról nagyon keveset tudunk, szinte semmit. Gazdag vámos volt, amikor Jézus meghívta, a héber Lévi nevet használta, Kafarnaumban lakott, és Alfeus fia volt. Valószínűleg a jómód mellett művelt lehetett, hiszen nagyon jól beszélt görögül is.
Foglalkozása nem tette rokonszenvessé honfitársai szemében, a vámosok nem csak a kiszipolyozó, sokszor hatalmával visszaélő adóbehajtó embertipusát, de az elnyomó római zsarnokság hazaáruló képviselőjét is megszemélyesítették. Sok volt a vámosok között a nyereséget hajszoló, lelkiismeretlen ember. A zsidók bűnös és megvetett embernek tekintették őket, kerülték a társaságukat, gyűlölték a vámosokat.
Jézus talán már korábban megismerte, nem kételkedett jószándékában és becsületességében, ezért előítélet nélkül hívta meg tanítványnak Lévit, aki aztán készségesen áll fel azonnal a pénzváltó asztaltól, és a nagy megtiszteltetés örömére meghívta házába vendégségre az Urat. A farizeusok és írástudók közt nagy megrökönyödést okozott ez a vendégeskedés, meg is jegyezték, hogy illetlen dolog a bűnösök közé vegyülni. Jézus azonban határozottan megvédte vendéglátóját. Az orvos is a betegek számára szükséges, tanította. Ő a bűnösöket hívja, nem az igazakat. (Mk 2, 13-17)
Talán még a Máté nevet is az Úr adta Lévinek, ezzel is jelezve mekkora ajándék Jézus tanítványának lenni. A tizenkét apostol közé került Máté (Mt 10, 2-4; Mk 3,16-19; Lk 6, 13-16; ApCsel 1, 13), alázatosan, nagy-nagy örömmel követte Mesterét mindenhova. Krisztus feltámadása után ő is Galileában várta az Urat, ott volt a hegyen amikor Jézus minden nép tanítására küldte őket (Mt 28, 16-20). Pünkösd után először Galileában tanította honfitársait és nagyon példamutató, böjtölő életet élt.
Később az apostolok az üldözések hatására elszéledtek a szomszédos vagy távolabbi tartományokban. Máté is a pogány népek közt hirdette az evangéliumot, erről azonban nincs pontos adatunk. A hagyomány szerint Etiópiában, Perzsiában, talán még Macedóniában is térített.
Evangéliumát a zsidó honfitársai számára írta anyanyelvén, arámul. Célja a Messiásra vonatkozó jövendölések beteljesedésének bizonyítása volt, ezért gyakran hivatkozik így: �... hogy beteljesedjék, amit a próféták jövendöltek ...�. Tanítását az első század ötvenes éveiben írhatta le, hamarosan görögre is lefordították, talán maga Máté. Ez a fordítás maradt fenn, az arám nyelvű sajnos elveszett. Evangéliuma azonban megőrizte Jézus imáját a kereszten anyanyelvükön: �Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?� (Mt 27, 46; Zsolt 21, 1)
Általános hagyomány szerint vértanúságot szenvedett, ennek azonban sem helyéről, sem idejéről nincs adatunk. Többféle vértanúságot írnak le ezek a hagyományok, máglyahalált, karddal történő kivégzést. Regényes leírását adja vértanúságának egy apokrif irat, ami szerint egy etióp királylány, Ifigénia, Máté igehirdetése nyomán szüzességet fogadott, és határozottan elutasította Hirták király házasságát. A király bosszúból megölette Mátét. A legenda szerint maradványai a szalernói székesegyházba kerültek.
Példája: Bűnös ember is lehet Isten szentje, Istennél nincs előitélet!
Olvasmányok: Ef 4, 1-7.11-13; (Zsolt 18, 2-5); Mt 9, 9-13
Irodalom: C329; III368; Z1697; BL1174; M1155
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
10.18 Szent Lukács apostol +
Kislexikon
SZENT LUKÁCS Euzébiusz ókeresztény író szerint a szíriai Antiochiából származik pogány görög nemzetiségű családból. Orvos volt, de széleskörű irodalmi műveltséggel is rendelkezett, ami egy kicsit a tanultságával járt együtt. Egész életén keresztül nőtlen maradt.
Körülbelül 40 körül tért meg, nem az első keresztények közt, mert az első keresztények (akik Szent István diakónus vértanúsága után menekültek el) csak a zsidók közt hirdették az evangéliumot. Később jöttek más keresztények Ciprusból, Cirenéből. Ezek már a görögökhöz is szóltak. Tíz évvel később Lukácsot már Szent Pál kíséretében találjuk. Tanítvány, barát és munkatárs volt, talán még háziorvos is.
Szerénysége miatt önmagáról nem beszél írásaiban, legalábbis nem nyíltan.
Troaszban csatlakozott Szent Pálhoz, annak második missziós útjához. Egész Filippi városáig vele tartott. Valószínűleg itt maradhatott Filippiben 52 körül, hogy a fiatal egyházközséget segítse. Amikor Pál 57-ben ismét meglátogatta Filippit, Lukács megint csatlakozott hozzá, elkísérte egészen Jeruzsálemig. Itt, Jeruzsálemben Pált letartóztatták, és Cezareába vitték. Lehetséges, hogy Lukács ekkor is vele volt, de amikor az Apostolt Rómába szállították, Lukács oda is elkísérte.
Római tartózkodása alatt írta meg evangéliumát, egy előkelő ismerősének, Teofilnak ajánlva. Az evangélium megírásához mindennek alaposan utánajárt, ezért nagyon sok olyan eseményt és részletet is leír, ami máshol nem található (Angyali Üdvözlet, Mária Erzsébetnél, a gyermek Jézus, az irgalmas szamaritánus, a hamis sáfár, a gazdag ember és Lázár, a farizeus és vámos imája, a vérrel verítékezés, a tékozló fiú, stb., stb.). Ezek az értékes részek megmutatják Szent Lukács csodálatos lelki tulajdonságait.
Ott volt Rómában 60 körül Szent Pál kiszabadulásakor is. Ekkorra már megírta második nagy művét is, az Apostolok Cselekedeteit. Ebből ismerjük a születő Egyház életét Pál kiszabadulásáig. Ezt a könyvet is Teofilnak ajánlotta, ezt is elsősorban a pogányságból megtért keresztényeknek szánta.
Pált nem kísérte el a spanyol útjára, valószínűleg fontos megbízatással kellett elutaznia Rómából.
Pál második fogsága idején is az Apostollal volt, ezt Pál örömmel írja Timóteusnak. A vesztőhelyre is elkísérte Lukács. Bizonyos, hogy a hűséges munkatárs jelenléte még nagyobb erőt adott Pálnak nehéz helyzetében.
Élete további alakulásáról nem sokat tudunk. Sokféle hagyomány van róla. Valószínűleg Délgörögországba ment, Achájába. Ott püspök volt élete végéig. Valószínűleg Patarában szenvedett vértanúhalált, körülbelül 70-ben. Teste sokáig Tébében nyugodott, 357-ben vitték maradványait Konstantinápolyba.
Lukács az orvosok védőszentje, de a festők is védőszentjüknek tisztelik. Van egy 6. századból származó hagyomány, amely Lukácsot mint festőt említi. Eszerint a Szűz Anyát állítólag megfestette volna. Rómában, de Cz(stochowában a pálosoknál is mutatnak Lukácsnak tulajdonított Mária-képet. A legenda alapja Lukács nagyon finoman megrajzolt Mária-képe.
Olvasmányok: 2Tim 4, 9-17; (Zsolt 144, 10-13.17-18; Jn 15,16); Lk 10, 1-9
Irodalom: B113; BL1130; C381; IV8; M1192
Könyörgés, gondolat (Pihenj is!)
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
10.28 Szent Simon apostol +
Kislexikon
SZENT SIMON kutatói közül sokan úgy tartják, hogy Kánában született, vannak, akik azonosítják a kánai mennyegző vőlegényével is. Ez azonban tévedés, mert a kánáni elnevezés a zelóta szónak arám fordítása.
Neve az evangéliumban: Buzgó = zelóta (Mt 10, 4; Mk 3, 18; Lk 6, 15) (Az Ószövetségi törvény buzgó követőit nevezték így.)
Talán Egyiptomban, Észak Afrikában működött, egyesek szerint Britanniában. Valószínűbb azonban, hogy Perzsiában, Suanir városában tevékenykedett Júdás apostollal. Itt lett vértanú.
Halála időpontja ismeretlen. Ereklyéi Rómában, Kölnben, és sok más helyen is találhatók.
Példája: Legyél buzgó, ne rejtsd el vallásosságod!
Olvasmányok: Ef 2, 19-22; (Zsolt 18, 2-5); Lk 6, 12-19
Irodalom: B117; C493; IV121; M1208
(Pihenj is!)
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
10.28 Szent Júdás Tádé apostol +
Kislexikon
SZENT JÚDÁS TÁDÉ a tizenkét tanítvány egyike, Jézus rokona, unokatestvére. (Mk 3, 18; Mt 10, 3) Máté és Márk az árulótól való megkülönböztetésül Tádénak (Taddeusnak, egyes kéziratokban Lebbeusnak) nevezi, János pedig hozzáteszi: �nem az áruló� (Jn 14, 22). Atyja Alfeus-Kleofás volt (van, aki állítja, hogy Szent József testvére), anyja pedig Mária, a Szent Szűz �nőtestvére�, vagyis közeli rokona. Ismert két unokája, tehát családos ember volt. Egyesek valószínűsítik, hogy a kánai esküvő vőlegénye ő volt. Valószínűleg jómódú földműves lehetett az apostol a meghívása előtt. Az utolsó vacsorán ő kérdezte meg az Urat, miért csak az apostoloknak, és nem a világnak nyilvánította ki magát. (Jn 14, 22)
Biztos adat működéséről a 64-66 körül írt levele.
Működéséről semmi biztosat nem tudunk, még a hagyomány sem egységes róla. Egy legenda szerint apostolként hirdette az evangéliumot, de ugyanakkor Edesszában is a 70 tanítvány egyikének említik, bár ez valószínűleg tévedés. Régi hagyomány szerint Mezopotámiában hirdette az evangéliumot, majd Simonnal közösen munkálkodtak Perzsiában, és ott, Suanir városában lefejezéssel szenvedett vértanúhalált. Mégis a legvalószínűbb, hogy Palesztinában, Beirutban szenvedett vértanúságot.
Simonnal közös ünnepüket Rómában a 9. századtól ezen a napon ülték meg. Kezében jézus képével szokták ábrázolni. Különösen reménytelen ügyekben kérik segítségét.
Tanuld meg: Az ismeretlen, háttérben dolgozó munkatársak is Isten munkatársai!
Olvasmányok: Ef 2, 19-22; (Zsolt 18, 2-5); Lk 6, 12-19
Irodalom: B117; BL898,1104,1765; C493; IV.121; M1208
(Pihenj is!)
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
11.30 Szent András apostol +
Kislexikon
SZENT ANDRÁS apostol meghívása előtt halász volt, Betszaidából származott (Jn 1, 44), Kafarnaumban lakott, öccsével Simon Péterrel dolgozott együtt.
Annak idején éppen hallgatta Keresztelő János tanítását a pusztában (Jn 1, 35-42), amikor János rámutatott a Prófétára: �Íme az Isten báránya!�. Jánossal, a kisebbik Zebedeus fiúval Jézus után lopakodtak, megismerkedtek Vele, aznap nála is maradtak.
A galileai tenger partján ismét találkoztak a Prófétával. Az megszólította őket: �Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek�. Partra futtatták a hajót, otthagyták és követték a Mestert.
A tanítványok között tanultak, járták az országot (Mk 1, 16-18; Mk 3, 17; ApCsel 1, 13). Néha visszatértek a hajóhoz, hogy a szorongatott Mestert a parttól távolabb vihessék, vagy átvihessék a túlpartra. Három eseménynél találkozunk vele. Péterrel és Jánossal az idők végének jelei felől kérdezték Jézust (Mk 13, 3); ott van az első kenyérszaporításnál (Jn 6, 8); és szól azoknak a görögöknek az érdekében, akik Jézussal szerettek volna találkozni (Jn 12, 22).
A Mester mennybemenetele után András előbb Palesztinában, azután az Alduna vidékein Scythiában, Epirusban és Thráciában térített (Dél-Oroszországban és a Balkánon), majd Achajába, Patras városába ment téríteni. Elfogták, bálványáldozatra akarták kényszeríteni, ezt azonban nem tette meg. Börtönbe vetették, és bár a nép ki akarta szabadítani, András annyira vágyakozott a vértanúságra, hogy végül is ráhagyták. �X� formájú keresztet készített számára a helytartó, amit András boldog örömmel fogadott. Az ilyen keresztet azóta is András keresztnek nevezik. Két napig függött élve a keresztjén, de még ott is Krisztusról prédikált, valószínűleg 70-ben történt ez. Testét Maximilla vette magához, illően eltemette.
357-ben testét átvitték Patrasból Konstantinápolyba az Apostolok templomába, de itt is csak 1210-ig maradt. Ekkor Itáliába, Amalfiba vitték. Teste ma is ott nyugszik, fejét azonban 1462-től Rómában, a Szent Péter bazilikában őrzik. Művészeti ábrázolásokon ferde kereszttel és kezében könyvvel ábrázolják.
Neki tulajdonítják egyes szerzők az apokrif, nem kánoni 'András (és Máté) cselekedeteit'. Ennek a műnek részletei hivatkozásokban és gnosztikus átdolgozásban maradtak fenn.
Példája: hallgasd a hívást, és kövesd azt még veszély esetén is!
Olvasmányok: Róm 10, 9-18; (Zsolt 18, 2-5); Mt 4, 18-22
Irodalom: B129; BL63; C430; IV275; M809; Z1401
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
12.27 Szent János apostol +
SZENT JÁNOS, apostol és evangélista dec. 27.
L. más Jánosok: Aranyszájú Bosco Brebeuf Damaszkuszi De la Salle Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Keresztes Leonardi Nepomuki -pápa, I.
JÁNOS apostol volt a "szeretett tanítvány", a negyedik evangélium és a Jelenések könyvének szerzője.
Testvérével, Jakabbal első követői voltak Jézusnak. Anyjuk volt az, Salome, aki kérte Krisztust, hogy egyik fia jobbról, a másik balról üljön majd Isten országában. Nem tudták, mit kérnek?
Péterrel Jánost küldte előre Jézus, hogy az utolsó vacsorát elkészítsék. János volt az aki a vacsora alatt Jézus mellett volt az asztalnál. Neki mondta meg Jézus, ki az aki elárulja majd.
Ott állt a kereszt alatt, az ő gondjaira bízta Máriát, akit gyámanyjául rendelt. A sírhoz is elsőnek szaladt az asszonyok híradására.
A Galileai tengernél elsőnek ismerte fel Jézust, őrá mondta az Úr: ?Akarom, hogy ő így maradjon?.
Jeruzsálemben tartózkodott a kb. 50-ben megtartott apostoli zsinatig, Szent Pál úgy keresi fel, mint az Egyház egyik oszlopát. Ezután Kis-Ázsiában terjesztette a hitet, Efezusban élt. Domiciánus császár forró olajba dobatta, de sértetlen maradt..
Patmoszba száműzték, öregkorában már prédikálni sem tudott, csak azt hajtogatta: "Fiacskáim, csak szeressétek egymást" ugyanis ezt tanulta az Úrtól, és ez önmagában is elégséges -magyarázta. Efezusban csendesen halt meg, körülbelül 100 táján. Ő az egyetlen apostol, aki nem lett vértanú.
A 4. századtól Keleten is, Nyugaton is ünneplik.
Példája: Szeretetünkről ismernek meg minket!
Olvasmányok: 1Jn 1, 1-14; (Zsolt 96, 1-2.5-6.11-12); Jn 20, 2-8
Irodalom: B137; BL783; C500; IV387
 
 
á LAP