Kalendárium / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

MINDENSZENTEK november 1.

MINDENSZENTEK ÜNNEPE főünnep

Ezen a napon az összes szentet közösen ünnepeljük, vagyis mindazokat, akik nevét csak Isten ismeri.

Keleten már 380 körül megtartották ezt az ünnepet, pünkösd után az első vasárnap. Nyugaton a 7. században kezdett terjedni. 609-ben IV. Bonifác pápa megkapta Phokasz bizánci császártól a római Pantheont, azt felszentelte Mária és az Összes Vértanú tiszteletére. Kezdetben a templomszentelés emléknapját ülték meg, de Jámbor Lajos idejében, III. Gergely pápa (731-741) már minden szent emléknapjává tette. IX. Gergely pápa (827-844) november 1-jére tette az ünnepet.

Ne feledd! Mindenkinek örök élete van, imádkozz szent elődeink segítségéért!

Olvasmányok: Jel 7, 2-4.9-14; (Zsolt 23, 1-6); Jn 3, 1-3; (Mt 11, 28); Mt 5, 1-12

Irodalom: IV141; C494; M1214; (Z1757); L173; D123; A133

SzVU ének: 210

HALOTTAKNAPJA november 2.

HALOTTAK NAPJA

A clunyi bencések Szent Odiló apát kezdeményezésére 998-ban kezdték megtartani a halottak napját. A 11. században az egész Egyházban elterjedt. Rómában csak a 14. században honosodott meg. 1915-től ezen a napon minden pap három misét mutathat be az elhunytakért.

A liturgia az egész Egyházat veszi figyelembe, közösségi tudata téren és időn túl terjed. Ezen a napon a küzdő, vagy zarándok egyház kéri a megdicsőült egyház pártfogását, ugyanakkor a szenvedő egyházról sem feledkezik meg. Imáival, felajánlott szeretet-szolgálataival és bemutatott szentmise-áldozataival segíti őket.

Temető, templom vagy kápolna látogatása szokás az ünnepen, vagy az ünnepet követő héten. Ekkor imádkozunk az elhunytak lelki üdvösségéért, a pápa szándékára, és gyónunk, áldozunk. Ezzel teljes búcsút nyerhetünk a tisztítóhelyen szenvedők javára. A holtakért végzett ima értékére sok szent felhívja a figyelmet, hiszen az elköltözött lélek már nem tud segíteni magán.

Gondold meg: Lehet, hogy Te is rászorulsz majd mások imájára! Lehet, hogy másoknak is segít a Te imád!?

Irodalom: IV146; C494; M1219; (Z1764); A133

PORRES SZENT MÁRTON szerzetes november 3.

L. más Márton: Márton pápa Tours-i

PORRES SZENT MÁRTON 1579. december 9-én született Peruban, Limában. Édesanyja néger, édesapja spanyol nemesember volt, ő keverék tipus, úgynevezett mulat volt. Emiatt társadalmilag alacsonyabb szinthez tartozott. Apja is magára hagyta, mert mint kormányzó nem tarthatta házában két mulat gyermekét. Anyja gondos keresztény nevelésben részesítette, Martinico (Mártonka) példaképe lett társainak.

Gyógyszerészetet, borbélymesterséget és seborvosi ismereteket tanult, elismert és jóhírű gyógyítója volt a környék betegeinek. Minden reggel szentmisén vett részt azután sötétedésig betegeivel foglalkozott. A hír és tekintély zavarta, ezért domonkos szerzetes lett, "oblatus". 1603. június 2-án vették fel hivatalosan, laikus testvérnek. Ettől kezdve mint betegápoló testvér dolgozott példamutatóan. Társai már ekkor szentnek tartották. A kolostoruk lassan kórházzá változott, elöljárója megütközésére.

Sokat tett a szegényekért, élete kemény és alázatos volt, önfegyelmezése kitűnt, mélységesen tisztelte az Oltáriszentséget. Vezeklése és szigorú életvitele nagyon legyengítette, és amikor 1639 végén tifuszt kapott, szervezete nem bírt ellenállni. 1639. november 2-án halt meg a Hiszekegy imádkozása közben, amikor az ?és emberré lett? szavakhoz ért. 1837-ben XVI. Gergely pápa boldoggá, 1962-ben XXIII. János pápa szentté avatta. Védőszentje az orvosi és ápolói szervezeteknek.

Példája: Nem a származás, vagy szakma fontos! Az Oltáriszentség az Élet kenyere!

Olvasmányok: Kol 3, 12-17; (Zsolt 130, 1-3; Jn 13, 34); Mt 22, 34-40 (v. szerzetesek)

Irodalom: B119; C494; T327; Z1764

BORROMEO SZENT KÁROLY püspök és hitvalló november 4.

L. más Károly: Lwanga

BORROMEO SZENT KÁROLY gazdag család gyermekeként született 1538. október 2-án Aronában. Családja bensőséges vallásos életre tanította, de a kor rút szokása szerint már 7 éves korára a család az Arona-i bencés apátság javadalmasságát szerezte meg neki, 23-éves korában pedig nagybátyja, IV.Piusz pápa bíborossá tette. Fényűző, de okosan mértéktartó életet élt. Családi kapcsolatai igen szerteágazóak voltak kora politikusai, főpapjai és bankárai közt. Károly később ezeket a kapcsolatokat jelentősen ki is használta a vallási megújulás támogatására.

Mikor öccse hirtelen meghalt, váratlanul megtért, pappá szenteltette magát, hogy a család igényeinek megfelelő házasságtól elzárhassa magát. A trienti zsinatnak egyik fő mozgatója lett: közvetített, meggyőzött, nyugtatott. A reformok megvalósításában példamutatóan élen járt, elfoglalta milánói érseki székét, megrendszabályozta városa alaposan szabadossá vált lelki életét. Nem fogadták szívesen, jogtalan beavatkozásnak tartották. Még rá is lőtt az egyik általa feloszlatott szerzetesrend egyik frátere. Ő azonban nem hátrált, látogatta a plébániákat, kolostorokat - cserében megszűntek a papok, apácák és szerzetesek körüli pletykák és botrányok. Új élet alakult körülötte, a nép is megszerette, atyjaként kezdte tisztelni. Legendák kezdtek róla terjedni: jótéteményeiről, kemény böjtjéről, erkölcsi tisztaságáról.

Nem csak törvényekkel és szigorral igyekezett az egyház reformját elősegíteni, hanem a papképzést is szívügyének tekintette. Támogatta a hívek képzését szolgáló ?hitiskolákat?, de gondja volt a vezető értelmiség képzésére is a Borromeum egyetem létrehozásával és támogatásával.

1576-77-ben pestisjárvány tört Milánóra, a város vezetői gyorsan menekültek a városból. Károly érsek ellenkezőleg, sietett Milánóba, ott mezítláb, kötéllel a nyakában, nehéz keresztet cipelve engesztelő körmenetet vezetett. Járta a kórházakat, nem csak vigasztalta, de ápolta is a betegeket. Minden pénzét, vagyonát a járvány leküzdésére fordította.

Győzött. Példamutató életét a reformok folytatásával mindannyiunknak példának adta. 1584. november 3-án hunyt el, 1610-ben szentté avatta V. Pál pápa.

Tanulság: A szent élet biztos eredmény!

Olvasmányok: Róm 12, 3-13; (Zsolt 88, 2-5.21-22.25.27); Jn 10, 11-16 (v. lelkipásztorok)

Irodalom: B119; C393; IV149; M1228; T335; Z1765

SZENT IMRE herceg és hitvalló november 5.

SZENT IMRE herceg Szent István király és Boldog Gizella fia volt, valószínűleg Székesfehérváron született 1007-ben. Nevét édesanyja nagybátyjától örökölte, Szent Henrik német császártól, aki valószínűleg keresztapja is volt Imrének.

Mivel a trón várományosa Ottó nevű bátyja volt, Imrét egyházi életre készítették fel. Szent Gellért tanította latinra, szónoklattanra és filozófiára. Imre kiváló tanuló volt. A latin nyelvet nagyon hamar megtanulta, de Szent István udvarában módja volt találkozni a kor szent és tudós embereivel, akik a kibontakozó magyar egyház születésénél segédkeztek. Imre sokat imádkozott, vezeklő övet viselt, keveset aludt. Éjszaka is rendszeresen imádkozott, sokszor csendes templomokban bújt meg zavartalanul imádkozni.

Egy ilyen éjszakai imán kapta azt az isteni indíttatást, hogy örökös szüzességre fogadalmat tegyen. Meghalt azonban bátyja, és ő lett a trónörökös. Ezután a kormányzáshoz szükséges politikai és gyakorlati ismeretek elsajátításán fáradoztak, neveléséről atyja gondoskodott. Az udvar lehetőséget adott, hogy a szentéletű papok mellett a kor legjelentősebb politikai tényezőivel is találkozhasson. A kortársaival a lovagi ismereteket, katonai tudományokat tanulhatta meg. Komoly hadvezetési adottságait 1030-ban mutatta meg, amikor a győri csatát Imre vezette II. Konrád német császár ellen, mégpedig olyan eredményesen hogy a békeszerződés a Lajta és Fischa folyók közét visszacsatolta Magyarországhoz.

Állami érdekből házasságot kötött a lengyel király lányával, azonban a szüzességi fogadalom miatt megegyeztek egymással, hogy testvérként fognak együtt élni.

Az udvari élet sűrű programjaiban kitartóan részt vett, nem csak egyszerű protokoll rendezvényekben, hanem komoly fizikai igénybevételt és tudást igénylő elfoglaltságokban is. Szenvedélyesen vadászott, 1031-ben a koronázásra készülve is nagy vadászatot tartottak, itt azonban egy vaddisznó rontott rá és halálosan megsebesítette. Pár nap múlva 1031. szeptember 2-án meghalt. 1083-ban Szent László szorgalmazására szentté avatták.

Ne feledd: A modern ideál: erős, következetes, szeretetreméltó, istenszerető és tiszta!

Olvasmányok: Bölcs 4, 7-17 vagy Róm 8, 28-30; (Zsolt 118, 9-14; Lk 21, 36); Lk 12, 35-40

Irodalom: B120; C396; IV156; T177; Z1766

SzVU ének: 293 299

LATERÁNI BAZILIKA november 9.

A LATERÁNI BAZILIKA FELSZENTELÉSE

A bazilikát Konstantin császár építette, valószínűleg 324-ben szentelte fel I. Szilveszter pápa, a 12. századtól ünneplik ezen a napon a felszentelés évfordulóját.

Eredetileg római ünnep volt az évforduló. A templom a pápa székesegyháza. Címe: ?A Város és a földkerekség minden templomának anyja és feje.? Ezért a templom tiszteletét az egész egyházra kiterjesztették.

Az ünnep kifejezésre juttatja az egységet és szeretetet Péter apostoli széke iránt, amely Antiochiai Szent Ignác tanúsága szerint ?az egyetemes szeretetközösség élén áll!?

A templomot 1726-ban ismét fel kellett szentelnie XIII. Benedek pápának, mivel tűzvész, földrengés és fosztogatás miatt újjá kellett építeni.

Tanulság: Szeretettel figyelj a pápa minden megnyilatkozására!

Olvasmányok: Ez 47, 1-2.8-9.12; (Zsolt 45, 2-6.8-9); 1Kor 3, 9-11.16-17; (2Krón 7, 16); Jn 2, 13-22

Irodalom: C494; M1230; Z1773

10.

NAGY SZENT LEO pápa és egyháztanító november 10.

NAGY SZENT I. LEÓ Etruriában született, toszkán családból. Fődiákónus lett I. Celesztin pápa és III. Sixtus pápa alatt. Alapos teológiai képességekkel rendelkezett, hajlama volt a vizsgálódó elmélkedésre, biztos volt ítélő ereje, felismerte az idők jeleit, gyors volt a reagálóképessége.

Körülbelül 50 éves korában, 440. szeptember 29-én lett pápa. Igazi pásztora és atyja volt a lelkeknek, erősítette a hit épségét, védelmezte az Egyház egységét. Küzdött Eutyches és Nestoriusz tévtanai ellen. Lépésről lépésre kiépítette a pápai hivatal szerepét. Szabályozta a püspöktársakkal való viszonyt, tisztázta a pápai szék szerepét a belső egyházi szervezési kérdésekben, a tévtanok elhárításában, valamint az igaz hit hirdetésében.

Igyekezett visszaszorítani, vagy mérsékelni a barbárok (Attila, Geizerik) támadásait. 452-ben Attila seregét Mantovánál sikerrel fordította vissza. 455-ben Geiserich vandál király Róma elleni támadásakor sikerült a város elpusztítását és a mészárlást megakadályoznia (bár a fosztogatást nem sikerült elkerülni).

A kalcedoni zsinat (451) róla mondta, amikor levelét felolvasták: ?Ez az atyák hite, ez az apostolok hite! Péter szólt Leó ajkával! Mindannyian ebben hiszünk!? A még fennmaradt, további vitákra okot adó kérdések, és az alexandriai pátriárka letétele sértette Egyiptomot és a kopt egyház kialakulására vezetett.

461. november 10-én Rómában hunyt el, és Szent Péter sírja közelében temették el. Ő volt az első akit a Szent Péter bazilikába temettek. 1754-ben XIV. Benedek pápa az egyháztanítók sorába iktatta.

Gondolat: Istenem! Ha én ilyen sok jó tulajdonságot ki tudok magamból alakítani?

Olvasmányok: Sir 39, 8-14; (Zsolt 36, 3-6.30-31; Mk 1, 17); Mt 16, 13-19 (v. pápák, v. egyháztanítók)

Irodalom: B122; C401; II38; M929; P45; T111; Z1773

11.

TOURS-I SZENT MÁRTON püspök és hitvalló november 11.

L. más Márton: Márton pápa Porres

TOURS-I SZENT MÁRTON Sabariában (a mai Szombathelyen) 316 végén, vagy 317 elején született, apja leszerelt császári tiszt volt. Szülei akarata ellenére hittanuló lett, de apja mégis katonának adta.

Egy Galliai (ma Franciaország) őrjáraton találkozott azzal a mezítelen koldussal, akinek félbevágott köpenyét odaadta, és akit később Krisztusként látott meg álmában. 339-ben megkeresztelkedett, de nem tudott leszerelni. 341-ben egy csatában pajzs és sisak nélkül egyedül állt ki, ezzel visszavonulásra késztette az ellenséget. A császár ennek a hősi cselekedetnek a hatására már engedélyezte a leszerelését.

Galliában Szent Hilláriusz püspök közelében remetének állt be, és szerénységből csak a legkisebb egyházi rend fokozatát fogadta el. Álmában intést kapott, hogy az időközben Pávia mellé (Felső-Olaszország) települt szüleit térítse meg. Azonnal elindult, útközben rablókkal találkozott, ő azokat megtérítette. Édesapját ugyan nem sikerült megtérítenie, de édesanyját és még sok pogányt meg tudott téríteni, de ezzel az ariánusok haragját vonta magára. Menekülnie kellett, Milánóból is, visszatért Galliába és kolostort alapított Ligugében.

Híre rohamosan terjedt, tíz év remetéskedés után akarata ellenére, elrabolva Tours püspökévé választották, de itt is remetei szerénységben élt. Templomokat épített, térített, szervezett.

Nyolcvanéves korában váratlanul megrokkant, de továbbra is keményen vezekelt. 397. november 8-án szenderült el. Hamvai Toursban vannak, sírja a leglátogatottabb búcsújáró helyek egyike. Ereklyéi egy része Szombathelyen található.

Példája: Kitartás a jóban - biztos sikert ígér!

Olvasmányok: Iz 61, 1-3; (Zsolt 88, 2-5.21-22.25.27; Jn 13, 34); Mt 25, 31-40 (v. lelkipásztorok, v. szerzetesek)

Irodalom: IV184; C405; T108; M1233; Z1774

12.

SZENT JOZAFÁT püspök és vértanú november 12.

SZENT JOZAFÁT Ukrajnában, Vladimirban (Volhínia) született 1580-ban, szülei ortodoxok voltak. Apja Kuncevi( Gavril, anyja Marina volt. Őt János névre keresztelték. Kereskedősegéd lett iskolái elvégzése után. 1596-ban az ortodox püspökök jó része visszatért a római egyházhoz, ekkor János is visszatért a (görög) katolikus hitre.

1604-ben a vilnai ortodox Szentháromság-kolostorba lépett a kievi katolikus metropolita engedélyével, bazilita szerzetes lett. Ekkor kapta a Jozafát szerzetesi nevet. Nemsokára pappá szentelték, majd 1613-ban Bitinben házfőnök, 1614-ben ismét Vilnában archimandrita lett. 1618-ban a metropolita mellett koadjutor lett. és hamarosan polocki püspökké, érsekké választották.

Éjjel-nappal olvasott, sokat imádkozott, keményen vezekelt. Fontosnak tartotta a gyakori gyónást, mindenfelé gyóntatott, papjait is biztatta a hívek állandó gyóntatására. Magát méltatlannak és tehetségtelennek tartotta. Oktatta a népet a hittanra, egyszerű katekizmust írt nekik. Több zsinatot tartott egyházmegyéjében.

Harcolt az Egyház egységéért, ortodox ellenfelei a keleti szertartás eltörlésének szándékával, latinosítási törekvéssel és képmutatással eltávolították mellőle hívei nagyrészét. Látta a növekvő feszültséget, a veszedelmet, mégsem menekült, mert kötelességtudatot érzett, hűséges volt a vállalt feladatához és a népéhez. Tudatosan vállalta a vértanú halált. Feldühödött ellenfelei Vitebszkben, a püspöki lakban 1623. november 12-én mészárosbárddal agyonverték.

Boldoggáavatási eljárását VIII. Orbán pápa azonnal megindította, 1643-ban meg is történt a boldoggáavatás.1867-ben IX. Piusz pápa szentté avatta, éppen abban az időszakban, amikor az első vatikáni zsinat előkészületei már a végére jártak. Jozafát tiszteletét XIII. Leó pápa az egész latin egyházra kiterjesztette. Ereklyéi 1916-tól Bécsben voltak, 1949-ben Rómába vitték. VI. Pál pápa 1963. november 25-én Szent Péter és Nagy Szent Vazul érsek sírjai mellett Jozafátnak is sírhelyet készíttetett.

Példája: Keresni kell az igazságot és abban kitartani!

Olvasmányok: Ef 4, 1-7.11-13; (Zsolt 1, 1-6; Jn 15, 9.5); Jn 17, 20-26 (v. vértanúk, v. lelkipásztorok)

Irodalom: B123; C495; IV200; M1237; T377; Z1779

13.

MAGYAR SZENTEK november 13.

MAGYAR SZENTEK ÉS BOLDOGOK

November 6-án volt eredetileg az egyházmegye ereklyéinek ünnepe, azok ünneplése, akiknek az ereklyéit templomainkban tiszteltük.

Az Új Magyar Kalendárium változtatott ezen. Ma ünnepeljük mindazokat is, akik itt éltek magyar földön (akár még a honfoglalás előtt), nincsen külön ünnepük. Sokan névtelen magyar szentek ezek, egyháziak és világiak, férfiak és nők. Van köztük akit népi hagyomány övez, de vannak köztük ismeretlenek is. Sokuknak a szentté avatási eljárása még csak előkészítés alatt áll.

14.

15.

NAGY SZENT ALBERT püspök és egyháztanító november 15.

NAGY SZENT ALBERT 1200 körül, esetleg 1193-ban Németországban született lovagi családból, Lauingenben (a Duna mellett, Augsburg közelében). Erős, de igen okos ember volt, a család lovagi pályára szánta. Apját elkísérte a háborúkba is, ám míg atyja Lombardiában harcolt, ő Pádovában egyetemre és templomokba járt.

A domonkos rendbe lépett 1223-ban a család minden ellenkezése ellenére, és itt nagyon sokat tanult a különböző egyetemeken. Párizsban is tanult és tanított, tanára volt Aquinói Szent Tamásnak. Tudása miatt a Kölni egyetem megalapításával bízták meg. Igen sok művet írt, a szent tudományban is, de a természettudományban is, sokat imádkozott, több helyen kitűnő eredménnyel tanított, prédikált, gyóntatott, soha nem pihent.

Megválasztották 1254-ben a német domonkosok rendtartományának főnökévé. Feladatát pontosan és következetesen látta el. Közben II. Sándor pápa Rómába hívta, a kolduló rendeket ért vádak kivédésére. Sikeresen látta el feladatát. Ő volt az első 'magister sacri palatii', aki a pápa és a bíborosok előtt tanított.

Hároméves tartományfőnöki megbízatása lejártával, 1260-ban, akarata ellenére regensburgi püspökké nevezték ki. Sokat tett a népek és városok közti békéért. Lemondva később püspöki rangjáról, remélte, hogy most már jámbor szerzetes lehet, de 1263-64-ben megbízták keresztes sereg szervezésével. Végül mégis visszatérhetett cellájába. Kölnben ismét taníthatott, prédikált, gyóntatott. 1273-ban a lyoni zsinatra utazott, ott bemutatta Habsburg Rudolfot, az újonnan megválasztott német királyt, mint az igazságos ügy harcosát, a rend emberét. X. Gergely pápa jóvá is hagyta a választást. Ezzel Albert Európa egységét mentette meg. 1277-ben gyorsan Párizsba utazott, mert Aquinói Tamást, a három éve elhunyt volt tanítványát támadták, és 84 évesen fényesen megvédte az egyetem színe előtt.

Élete utolsó szakaszában Isten újabb kemény próbának vetette alá: két évvel halála előtt teljesen elvesztette emlékező tehetségét. Alázattal fogadta a megpróbáltatást. Gyermeki szeretettel imádkozott, böjtölt. Kölnben halt meg 1280. november 15-én, ott temették el az általa épített dominikánus templomban. A 19. század elején ezt a templomot lerombolták, azóta a szomszédos Szent András-templomban nyugszik. 1931. december 16-án XI. Piusz pápa egyháztanítónak jelentette ki.

Példája: Sokat tanulj és légy végtelenül szorgalmas. Tudj egészen nagy áldozatot hozni, ha kell.

Olvasmányok: Sir 15, 1-6; (Zsolt 118, 9-14; ApCsel 16, 14); Mt 13, 47-52 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: B126; C411; IV204; M1239; T247; Z1780

Gondolkodj el tanácsain! 1., 2., 3., 4., 5., 6.

16.

SKÓCIAI SZENT MARGIT november 16.

L. más Margit: Alacoque Árpád-házi

SKÓCIAI SZENT MARGIT Szent István királyunk unokája volt. Édesapja a hazánkban emigrációban élő angol Eduárd herceg, édesanyja pedig Ágota, Szent István lánya volt. Margit Mecseknádasd mellett született1046 körül.

Visszatérve Angliába, belső viszályok és a normann támadások miatt megint menekülniük kellett, és egy tengeri vihar juttatta őket Skóciába, ahol menedéket nyertek.

III. Malcolm skót király felesége lett Margit, 1070-ben skót királynévá koronázták, nyolc gyermekük született.

Jósága közismert volt, szorgalmazta a húsvéti szentáldozást, megszüntette Skócia pogány hagyományait, férjének hirtelen fellobbanó haragját is megszelídítette

Edinburgban halt meg 1093. november 16-án.

Példája: Légy jóságos, minden helyzetben legyél kiváló!

Olvasmányok: Iz 58, 6-11; (Zsolt 111, 1-9; Jn 13, 34); Jn 15, 9-17 (v. jótékonykodók)

Irodalom: II277; C414; Z1780

17.

NAGY SZENT GERTRUD szűz november 17.

NAGY SZENT GERTRUD 1256. január 6-án, Vízkeresztkor született Eislebenben (Türingia). Már ötévesen a helftai, ciszterci apácákkal benépesített, de bencés szellemben élő kolostorba került, ahol két másik szentéletű apácával sokat tanultak együtt. Huszonöt éven keresztül élte a szerzetes-mindennapokat, a tökéletesedés felé vezető szokásos életet. Sokat tanult, a latinban kiváló lett.

1281-ben volt az első misztikus látomása: Krisztus barátságába fogadta. Ettől az időtől kezdve mindig vele maradt: jelen volt lelki olvasmányaiban, tanulmányaiban, a liturgiában, de főkép az Oltáriszentségben és Krisztus Szent szívében. Kezdett könyveket összeállítani a testvérek számára, tanította őket a lélektisztításnak és Isten-szeretésnek tudományára. Ezek a könyvek sajnos számunkra elvesztek.

Évekig titka volt Isten közelsége, 1289-ben parancsot kapott Istentől, hogy írja le lelki életének útjait és kegyelmeit. Először vonakodott, majd leírta egy részét. 1300-1301-ben folytatta, de gyengesége miatt már csak diktálni tudta. Így született meg ?Az isteni kegyes szeretet követe? (Legatus divinae pietatis) című könyve. Ez elragadó erővel hirdeti küldőjének, az emberszerető kegyes Jézusnak üdvözítő, kegyelemadó, éltető nagy erejét.

A középkori misztika egyik legnagyobb alakja volt, sok könyvet írt, a Jézus Szíve tisztelet előhírnöke.

Meghalt 1302. november 17-én. Neki köszönhetjük, hogy elsőnek nyitott utat az áhítat számára Jézus Szívéhez; hogy első és leghatásosabb mestere volt az Oltáriszentségben rejtőző Krisztus állandó és bensőséges imádásának; hogy a katolikus igazságnak megfelelő helyes érzékkel elsőnek mutatta meg a szűzies lélek és az Úr Krisztus meghitt és tiszta jegyesi viszonyát.

Fontold meg: Jézus életét adta érted, annyira szeretet. Szentséges Szíve megérdemli a tiszteletedet! Első péntekeken áldozzál Szent Szíve tiszteletére.

Olvasmányok: Ef 3, 14-19; (Zsolt 22, 1-6; Jn 15, 9.5); Jn 15, 1-8 (v. szüzek, v. szerzetesek)

Irodalom: IV211; C495; M1239; Z1781

Gondolkodj el üzenetén! 1.

18.

SZENT PÉTER ÉS PÁL BAZILIKÁK november 18.

A SZENT PÉTER- ÉS SZENT PÁL-BAZILIKÁK FELSZENTELÉSÉNEK ÉVFORDULÓJA

A 11. századtól kezdték ünnepelni Rómában a vatikáni Szent Péter-bazilikának Szent Szilveszter pápa általi 4. századi felszentelését, majd 1624. november 18-i újra felszentelését; valamint az ostiai úton levő Szent Pál-bazilikának Szent Sziricius pápa általi felszentelését, majd 1854. december 10-én történt újra felszentelését.

Ez a megemlékezés az újkorban az egész római szertartású Egyházra kiterjedt, ezen a napon a két főapostolt tiszteljük.

Gondolat: Szent Péter és Szent Pál apostolok tisztelete juttassa eszedbe, hogy Egyházunk apostoli?

Olvasmányok: ApCsel 28, 11-16.30-31; (Zsolt 97, 1-6); Mt 14, 22-33

Irodalom: C496; M1240; Z1781

19.

ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET özvegy november 19.

L. más Erzsébet: Portugáliai

ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET 1207-ben valószínűleg Sárospatakon született. Édesapja II. Endre magyar király, édesanyja pedig az andechs-meráni családból származó Gertrúd volt. Szüleitől, környezetétől nagyon sok vallásos indíttatást kapott, de ő magában is nagyon kiskora óta megvolt az imára és a szeretetszolgálatra való hajlam. Játék közben is be-beugrott a templomba picit imádkozni. Szívesen ajándékozta dolgait szegényebb társainak, korán kezdett koldusoknak alamizsnát osztogatni. Nem csak a saját szájától megvont falatokat adta oda, hanem a konyháról szerzett ennivalókat is vitte a szegényeknek.

Négyéves korában Wartburg várába került, mert Hermann türingiai tartományi gróf Hermann nevű fiával jegyezték el, ott kellett nevelkednie. Nehezére esett a szeretteitől való elszakadás is, a vár állandóan nyüzsgő vendégzsivaja is idegen volt számára, de még inkább az az ellenszenv esett nehezére, amivel új környezetében a legtöbben fogadták. Hatéves volt, amikor édesanyja meghalt (l. Bánk bán), ettől kezdve szinte csak az ima volt egyetlen vigasztalódása.

Később Hermann gróf és felesége mindent megpróbált, hogy védelmezze és segítse jövendő menyüket, hogy kellemessé tegyék életét. Aztán hirtelen meghalt a kijelölt vőlegény és ez megint csak lehetetlenné tette Erzsébet életét. Az idős gróf ekkor azt javasolta, legyen második fiának, Lajosnak a menyasszonya. Ennek Erzsébet is örült, mert Lajos már korábban is figyelmes volt iránta, kölcsönösen vonzódtak egymás iránt. Az udvar intrikái ellen Lajos nagy határozottsággal vette védelmébe szeretett menyasszonyát, és 1221-ben gyönyörű esküvőn házasságot kötöttek.

Csodálatosan boldog évek következtek, mintaszerű harmóniában éltek. Lajos teljesen partner volt Erzsébet vallásosságában, kölcsönösen segítették egymás életszentségét. Erzsébet igen sokat imádkozott, böjtölt, sőt vezekelt. A házassága lehetővé tette, hogy most már teljes energiával segíthesse a szegényeket, betegeket, nyomorékokat. Menhelyet állított fel, maga is ápolta a nyomorultakat, elesetteket.

1227-ben férje egy keresztes hadjáratra indult, de útközben járványban hirtelen meghalt. Erzsébet a fájdalomtól csaknem eszét vesztette. A gyász fájdalmát a sógorainak üldözése még fokozta, de most már ő sem bírta elviselni ezt a számára oly idegen világot. Az élettörténetét ettől kezdve a legendák fátylán keresztül ismerjük. Tudni kell azonban, hogy életét Erzsébet ettől kezdve tudatosan is alakította. Törekedett a mindent meghaladó önfeláldozás és szolgálat megvalósítására. Ez a helyzete ellentétes a kitaszított özvegynek a mártírsorsával. Pedig az igazság ez. IX. Gergely pápa személyesen rendelte Erzsébet gondoskodójává azt a Marburgi Konrád mestert, aki már Lajos életében is lelki vezetője volt Erzsébetnek.

Konrád mester segítette Erzsébetet az életszentségi hajlamának kibontakozásában. Kérlelhetetlenül szigorú volt. Kegyetlenül büntetett, a természeti hajlandóságokat igyekezett elfojtani. Erzsébet jó tanítvány volt, semmi sem zavarta meg vidámságát. Lelki szárnyalását viszont csak nehezen lehetett féken tartani.

Három piciny gyermekével megpróbált Eisenachba menekülni, de ott nem fogadták be őket. Egy ólban kellett nyomorognia, gyermekeit is elvették tőle, dolgoznia kellett. Mindez a szenvedés azonban csak közelebb vitte őt Isten szeretetéhez.

Férje barátainak a nyomására visszafogadták később Wartburgba. Ő azonban nem érezte ott jól magát, 1228-ban elvonult Marburgba, és ott ferences harmadrendi lett. Sokat imádkozott, alamizsnálkodott, böjtölt. Élete utolsó napjait gyermeki derű sugározta be. Mindenét elajándékozta és társnőit vigasztalta.

1231. november 17-én súlyos betegség után, és boldog belenyugvással halt meg. Halála után négy évvel, 1235. május 26-án IX. Gergely pápa már szentté avatta, édesapja még megélte lánya szentté avatását.

Példája: Jóban, rosszban légy szentéletű?

Olvasmányok: Péld 31, 10-13.19-20.30-31; (Zsolt 33, 2-11); Jn 3, 14-18; (Jn 13, 34); Lk 6, 27-38

Irodalom: B128; C417; IV229; M1241; T258; Z1783

SzVU ének: 303

20.

21.

MÁRIA BEMUTATÁSA november 21.

A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA BEMUTATÁSA A TEMPLOMBAN

543-ban szentelték fel a jeruzsálemi templom közelében az Új Mária-templomot, a bemutatás templomát.

Ősi hagyomány, a Jakab apokrif evangélium leírása, hogy a gyermek Máriát szülei a templom szolgálatára szentelték, ami Josephus Flavius zsidó történetíró szerint szüzességi fogadalommal járt együtt. A gyermek Mária a Szentlélek indítására Istennek ajánlotta magát, akinek kegyelme eltöltötte őt, szeplőtelen fogantatása pillanatától kezdve.

Keletről terjedt el, hazánkban a 12. századtól ismert. Az ünnepet XI. Gergely pápa az avignoni udvarban vezette be a 14. században. 1585-ben V. Sixtus pápa az egész Egyház számára előírta. Ez az ünnep a bencés obláták főünnepe, mivel Mária is obláta, vagyis Istennek ajánlott lett.

Példája: Mária gyermekkorától nagy dolgokra készült. Isten téged is nagy dologra vár:

az üdvösségre vagy kiválasztva!

Olvasmányok: Zak 2, 10-13; (Lk 1, 46-55; Lk 11, 28); Mt 12, 46, 50 (v. Szűz Mária)

Irodalom: I128; C496; M1241; Z1789; A130

SzVU énekek: 255, 284, 285, 286, 287, 288, 289, 290, 291, 292, és még sok más Máriáról szóló.

22.

SZENT CECÍLIA szűz és vértanú november 22.

SZENT CECÍLIA előkelő nemesi családba született, de már igen kis gyermekként megismerkedett a kereszténységgel, tudatosan kerülte a pogány világot. Szüzességet fogadott, vagyis Jézussal jegyezte el magát, ezenkívül keményen sanyargatta a testét. Az egyházban előénekes és előimádkozó volt. Szülei azonban - a hagyományok szerint a lány megkérdezése nélkül - családi érdekből eljegyezték egy pogány fiatalemberrel, Valériánnal.

Csak a nászéjszakán tudta az ifjúnak elmondani nagy titkát és fogadalmát. Valérián nagyon jólelkű volt, kíváncsi lett erre a titokzatos Jegyesre. Még a keresztséget is vállalta. Megkereste az Alexander Severus keresztényüldözése miatt éppen rejtőzködő Orbán pápát, aki nyomban megkeresztelte Valériánt. Boldog öröm szállja meg az ifjút, hiszen most már megvilágosodott előtte a nagy titok. Hazatérve angyal jelenését látta, aki koszorút adott kettejüknek; liliomból és vérvörös rózsából fonva. A koszorú illatát csodálkozva érezte Valériánnak Tibor nevű öccse, aki éppen gratulálni érkezett, de a virágokat nem láthatta; azt ugyanis csak a keresztények láthatják, magyarázták meg neki Cecíliáék. Tibor is megkeresztelkedett.

Megtudta a két ifjú megtérését Róma prefektusa. Egy tisztjével elfogatta őket. A két fiatalember hite azonban olyan csodálatos volt, hogy a tiszt, Maximus is megtért családostól és megkeresztelkedett. Másnap a tiszt is vértanúhalált halt, együtt Valériánnal és Tiborral. A prefektus Cecíliát is elfogatta, de a pogány katonák is megtértek, megkeresztelkedtek a szűz beszéde hatására.

A sok csodás megtérést már megelégelte a prefektus, Cecíliát ki akarta gyorsan végezni. Először egy fürdő forró gőzével végeztette volna ki, de a tűz kialudt. Ezután lefejezésre ítélte, de három csapás sem tudott végezni a lánnyal. Halálosan megsebesítve maradt a vesztőhelyen, még három napig élt. 230. november 22-én hunyt el, testét először a Calistus katakombába temették, majd a 4. században templomot építettek a tiszteletére a Ceciliusz-ház helyén, vagyis ahol korábban Valérián és Cecília háza állt, és oda vitték át koporsóját. 1559-ben felnyitották sírját, és testét teljesen épen találták. Szobrát ekkor készítette el Stefano Maderna. Az élethű szobor ma is ott látható üveg szarkofágban, a szent templomában. Olyan, mintha csak aludna. A templom alatt pedig látható a család ősi házának maradványa.

Cecíliát a középkortól kezdve az egyházi zene védőszentjeként tisztelik.

Példája: Maradj mindég állhatatos hitedben!

Olvasmányok: Lev 19, 1-2.17-18; (Zsolt 14, 2-5; Jn 14, 23); Mt 7, 21-27 (v. vértanúk, v. szüzek)

Irodalom: B127; C423; IV241; M1242; Z1790

SzVU ének: 218

23.

SZENT KELEMEN pápa és vértanú november 23.

SZENT I. KELEMEN pápa és vértanú.

A Kolosszeum közelében van egy kis templom, a 4. század táján épült Kelemen tiszteletére. Régészek tárták fel, a múlt század közepén, falain legendás történetek freskói található a szentünk csodás életéből. A hagyomány szerint ez a templom Kelemen háza fölé épült, afölé a ház fölé, amelyben ősi kápolna volt az első keresztények titkos istentiszteleteire. Szent Jeromos Rómában járva 392-ben járt benne. 417-ben itt tartottak zsinatot. Nagy Szent Gergely pápa prédikált benne. Ciril és Metód ide hozták el Szent Kelemen ereklyéit, Cirilt is ide temették, amikor Rómában meghalt. A múlt század közepén javítás közben ezt a becses emléket ismét megtalálták, feltárták.

Valószínűleg zsidókeresztény volt. Kelemen személyesen ismerte Szent Pétert és Szent Pált, erről Szent Iréneusz püspök tudósít. Pálnak Macedóniában munkatársa is volt (Fil 4, 3), állítják egyesek. Tertulliánusz a 2. és 3. század fordulóján úgy tudja, hogy maga Péter apostol szentelte fel Kelement. Rómában Péternek harmadik utóda volt (92-101). Levelet írt a Korintusiaknak (93 és 97 között): a békét és egyetértést kívánta erősíteni. Levele az egyik legdrágább ókeresztény irodalmi emlékünk.

Krími száműzetéséről csak legendája tudósít. Ezt mutatja be az említett római templomának egyik ősrégi képe. Kelement a Fekete tengerben található Gallipoli félszigetre (Kerzonézusba) száműzték, rabmunkát végzett az ottani márványbányában. Vizük nem volt, csak távolról hordtak nekik valamennyit. Kelemen egy bővizű forrást fakasztott nekik. Az eredmény tömeges megtérés volt, mire heves üldözést rendeltek el a keresztények ellen. Kelement vasmacskával a nyakában a tengerbe vetették, hogy még holttestét se tisztelhessék a keresztények. A hívek imájára a tenger elhúzódott, és napfényre került egy márvány mauzóleum, a vértanú pápa holttestével. Ettől kezdve a tenger minden évben, a szent halála napján visszahúzódott, hogy hívei leróhassák kegyeletüket. Így szól a legenda?

Nagy valószínűséggel 101-ben (esetleg 97-ben) szenvedett vértanúságot

Példája: Teremts a környezetedben békét és egyetértést!

Olvasmányok: pápák vagy vértanúk.

Irodalom: B127; C496; IV245; M1243; PK23; Z1791

SZENT KOLUMBÁN apát november 23.

SZENT KOLUMBÁN 543 körül született Írországban. Az egyházi és világi tudományokban is jártas volt.

Szerzetes lett Ulsterben Bangor híres kolostorában. Tizenkét társával 590 körül evangéliumot és bűnbánatot hirdetett Angliában, majd Galliába (a mai Franciaország) Bretagneba utazva térített., innen a Rajna völgyébe ment, majd Lombardiába. Mindenfelé monostorokat alapított, melyeket kemény kézzel, igen szigorú Regulával vezetett. Szókimondása miatt száműzték, Itáliában ekkor a bobbiói kolostort alapította, ennek apátjaként halt meg, 615. november 23-án.

Példája: Mutass példát, élj bűntelenül, légy következetes.

Olvasmányok: lelkipásztorok vagy hithirdetők vagy szerzetesek.

Irodalom: IV241; C496

24.

DUNG-LAC SZENT ANDRÁS áldozópap és társai. november 24.

L. még: Apostol Kim Taegon

DUNG-LAC SZENT ANDRÁS áldozópap és társai

A vietnami keresztények a 17. században kegyetlen üldözéseknek voltak kitéve. Példás életükkel és hősi helytállással terjesztették az evangéliumot.

117 vértanú szenvedett hitéért, nagyobbrészt bennszülöttek, szerzetesek és egyházmegyés papok, valamint mindenféle hivatású világi, a többi pedig misszionárius.

Kiemelkedő volt Dung-Lac András domonkos szerzetes. 1988-ban II. János Pál pápa emelte őket a szentek közé.

Példájuk: Szenvedés, szomorúság esetén is viselkedj példamutatóan!

Olvasmányok: vértanúk.

Irodalom: Z1792

25.

26.

27.

28.

29.

30.

SZENT ANDRÁS apostol november 30.

L. más András: Dung-Lac Kim Taegon

SZENT ANDRÁS apostol meghívása előtt halász volt, Betszaidából származott (Jn 1, 44), Kafarnaumban lakott, öccsével Simon Péterrel dolgozott együtt.

Annak idején éppen hallgatta Keresztelő János tanítását a pusztában (Jn 1, 35-42), amikor János rámutatott a Prófétára: ?Íme az Isten báránya!?. Jánossal, a kisebbik Zebedeus fiúval Jézus után lopakodtak, megismerkedtek Vele, aznap nála is maradtak.

A galileai tenger partján ismét találkoztak a Prófétával. Az megszólította őket: ?Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek?. Partra futtatták a hajót, otthagyták és követték a Mestert.

A tanítványok között tanultak, járták az országot (Mk 1, 16-18; Mk 3, 17; ApCsel 1, 13). Néha visszatértek a hajóhoz, hogy a szorongatott Mestert a parttól távolabb vihessék, vagy átvihessék a túlpartra. Három eseménynél találkozunk vele. Péterrel és Jánossal az idők végének jelei felől kérdezték Jézust (Mk 13, 3); ott van az első kenyérszaporításnál (Jn 6, 8); és szól azoknak a görögöknek az érdekében, akik Jézussal szerettek volna találkozni (Jn 12, 22).

A Mester mennybemenetele után András előbb Palesztinában, azután az Alduna vidékein Scythiában, Epirusban és Thráciában térített (Dél-Oroszországban és a Balkánon), majd Achajába, Patras városába ment téríteni. Elfogták, bálványáldozatra akarták kényszeríteni, ezt azonban nem tette meg. Börtönbe vetették, és bár a nép ki akarta szabadítani, András annyira vágyakozott a vértanúságra, hogy végül is ráhagyták. "X" formájú keresztet készített számára a helytartó, amit András boldog örömmel fogadott. Az ilyen keresztet azóta is András keresztnek nevezik. Két napig függött élve a keresztjén, de még ott is Krisztusról prédikált, valószínűleg 70-ben történt ez. Testét Maximilla vette magához, illően eltemette.

357-ben testét átvitték Patrasból Konstantinápolyba az Apostolok templomába, de itt is csak 1210-ig maradt. Ekkor Itáliába, Amalfiba vitték. Teste ma is ott nyugszik, fejét azonban 1462-től Rómában, a Szent Péter bazilikában őrzik. Művészeti ábrázolásokon ferde kereszttel és kezében könyvvel ábrázolják.

Neki tulajdonítják egyes szerzők az apokrif, nem kánoni 'András (és Máté) cselekedeteit'. Ennek a műnek részletei hivatkozásokban és gnosztikus átdolgozásban maradtak fenn.

Példája: Hallgasd a hívást, és kövesd azt még veszély esetén is!

Olvasmányok: Róm 10, 9-18; (Zsolt 18, 2-5); Mt 4, 18-22

Irodalom: B129; BL63; C430; IV275; M809; Z1401

Változó dátumú:

KRISZTUS KIRÁLY

KRISZTUS A MINDENSÉG KIRÁLYA, FŐÜNNEP

Az ünnep tárgya: Krisztus örök főpapsága, és mindenség fölötti királysága. A jelenleg tapasztalható és az emberiséget sújtó sok nyomorúság végső oka a népek elfordulása Krisztustól. Krisztusnak uralkodnia kell az emberiség értelmén, akaratán és szívén. Hatalma hármas: törvényhozó, ítélő és végrehajtó.

Az Egyház ezen a napon minden templomban a kitett Oltáriszentség előtt elimádkozza a Jézus Szíve litániát. Ezzel az ájtatosság résztvevői a szokásos feltételek mellett teljes búcsút nyerhetnek.

1925-ben rendelte el az ünnepet XI. Piusz pápa, a Nikaiai Egyetemes Zsinat 1600 éves jubileuma alkalmából. Az Egyház a zsinaton kiemelte annak idején Jézus valóságos emberségét is az istensége mellett. Istenember. Uralom illeti meg tehát Jézust a teremtett világ és az emberi társadalom felett. Az evangéliumokban királyként szerepel Krisztus (Lk 1, 32-33; Jn 18, 33-37)

Az utolsó évközi vasárnapon ünnepeljük, advent első vasárnapja előtt.

Fontos! Krisztus parancsait feltétlen teljesítsd!

Olvasmányok: Dán 7, 13-14 vagy 2Sám 5,1-3; Jel 1, 5-8 vagy Kol 1, 12-20; Jn 18, 33-37 vagy Lk 23, 35-43

Irodalom: L135; M1201; D98-129; A127

SzVU ének: 283 305