Kalendárium / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

ÚJÉV, ISTEN ANYJA jan.1.

Karácsony nyolcada (Kiskarácsony): SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA (ÚJÉV)

Ősi idők óta tisztelik a Boldogságos szűzanyát az Istenszülő címmel (Lumen Gentium 66.). 431-ben az efezusi zsinat mondta ki ezt a dogmát, Nesztóriusz tévtanításával szemben. A város ifjúsága nagy izgalommal várta a zsinati atyák döntését. A kihirdetést határtalan lelkesedés fogadta. Az ifjúság vállára vette a zsinati atyákat és fáklyás menettel vitték őket körül a városban, óriási üdvrivalgás közepett.

II. János Pál pápa írja: "Máriát maga az Isten vezette be a Megváltás misztériumába. Ebben áll az istenanyaság kegyelmének egyedülálló volta. Nem csak az emberi történelemben egyedülálló és megismételhetetlen ennek az anyaságnak a méltósága, hanem abban is egyedülálló, - és ez a megváltás mélységéhez és magasságához tartozik - hogy soha nem tapasztalt módon válik részesévé Mária, anyasága révén, annak az üdvözítő tervnek, amely a Megváltás misztériumában vált valóra."

Régen ezen a napon Szűz Mária születését ünnepelték, a 8. századi római Breviárium szerint. Mária, Isten Anyja ünnepét a keleti szertartású keresztények közül a bizánciak, a keleti és nyugat-szír keresztények december 26-án, a koptok január 16-án ünneplik.

Gondolat! Ez az év legyen egy újrakezdés!

Olvasmányok: Szám 6, 22-27; Gal 4, 4-7; Lk 2, 16-21

Irodalom: B6

Újévi SzVU énekek: 37 38 39 40 41

NAGY SZENT VAZUL, püspök és egyháztanító január 2.

NAGY SZENT VAZUL valószínűleg 330-ban született, a cezáreai Kappadókiában. Neve eredetileg görögösen Bazileiosz volt. Családjában hat szent is volt: édesapja, édesanyja (Emmélia), nagyanyja valamint testvérei: Makrina, Gergely és Péter. Apja a város jónevű ügyvédje, szónoka volt. Vazul Konstantinápolyban, majd Athénben tanult felsőfokon, itt ismerkedett meg kiváló barátjával, későbbi társával, Nazianzi Gergellyel.

Húszéves elmúlt, amikor megkeresztelkedett. Keresztségét olyan komolyan vette, hogy szerzetbe akart vonulni. Végiglátogatta az akkoriban már virágzó szerzetes-közösségeket Szíriában, Palesztínában és Egyiptomban. Hazatérve Kisázsia Pontusz nevű tartományába, Neocezaraea környékén levő birtokán megalapította a bazilita-rendet, a bensőségesebb, közös életre vágyók számára. Két regulát is írt, egy rövidebbet és egy hosszabbat

Ő maga példát mutatott társainak, a liturgiában, a közös munkában, a tanulásban és az önfegyelmezésben. Cezarea püspökének a kérésére elhagyta a visszavonultságot. Küzdöttek az arianizmus ellen. 364-ben pappá szentelték Vazult, majd 370-ben Cezárea püspökévé lett, elnyerte a Kappadóciai metropolita és Pontusz tartomány császári exarkája címet. Az ariánussá lett császár Vazult is meg akarta nyerni a tévtanításnak, eredménytelenül, a császár küldötte, Modesztusz nem tudta őt megnyerni.

Sokat tett a szentháromságtani fogalmak kialakítása érdekében. Megadta a szentháromság dogmájának végleges megfogalmazását: egy természet (mia ouszia) és három személy (treisz hüposztaszeisz). A különleges személyi sajátosságok: az atyaság, a fiúság és a megszentelés az isteni személyek, ezeknek más és más a létmódja (a "troposztész hüprkszósz"-a).

Vazul püspök 379. január 1-én halt meg. II. János Pál pápa 1980. január 2-án "Patres Ecclesiae" című írásában összefoglalta Vazul tanítását, a szent halálának 1600. évfordulója alkalmából.

Példája: Tanulj, hogy rendíthetetlen és megingathatatlan légy!

Olvasmányok: Ef 4, 1-13; (Zsolt 22, 1-6); Mt 23, 8-12 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: C13; F102; II236; M1004; T56

NAZIANZI SZENT GERGELY, püspök és egyháztanító január 2.

L. más Gergely: Nagy VII. Gergely

NAZIANZI SZENT GERGELY 330-ban született Nazianz mellett, Arianz városkában. Apja a keresztény közösség püspöke volt. Athénben tanult, itt ismerkedett meg Nagy Szent Vazullal (Bazileiosz). Tudása gyarapítása érdekében sokat utazott. Apja kívánságának engedve 361-ben pappá szentelték, de a szíve a szerzetességhez vonzotta.

Barátját, Vazult még a remeteségbe is követte. A magányban megerősödve visszatért apjához, segítette az egyház vezetésében és az igaz hit védelmében. Vazul 370-ben Szaszima püspökévé szentelte, de ő soha nem foglalta el püspökségét, hanem Pontusban élt szerzetesi életet. 374-ben Nazianzoszban kormányozta apja egyházmegyéjét. Ezután újból szerzetes lett. Kitűnően küzdött az ariánusok ellen. Teodóziusz hatalomra jutása után elfogadta a meghívást, és 381-ben a konstantinápolyi zsinaton Konstantinápoly püspökévé választották. A széthúzások miatt le kellett mondania és visszatért Nazianzba.

389. vagy 390. január 25-én halt meg, Írásai, levelei és versei az ókeresztény irodalom értékes darabjai.

Kiváló tanítása és ékesszólása miatt ?Teológusnak? is nevezik.

Példája: Értékes barátokat keress, de te is kincs legyél másoknak!

Olvasmányok: Ef 4, 1-7.11-13; (Zsolt 22, 1-6); Mt 23, 8-12 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: B7; C459; F102; M967; T64

VÍZKERESZT

URUNK MEGJELENÉSE (VÍZKERESZT)

Manapság január 2. és 9. közötti vasárnapon üljük meg, de a liturgikus reformig január 6-án ünnepeltük. Az ünnep keleti eredetű, valószínűleg Alexandriából terjedt el. A Húsvét utáni második legrégibb ünnepünk, már a 4. században Rómában is ünnepelték. Ekkor az Úr születését nyugaton már december 25-én ünnepelték.

Az ünnep neve (Epiphania) két gondolatot egyesít: - keleten egy király, vagy nagy úr érkezését, nagy ünneplését, vagy kitüntetés osztogatását Theophániának, vagy Epiphániának (Isten megjelenésének) nevezték; - a keleti menyegzőhöz hasonlóan a ?mennyek országát? is csak nagy ünnepléshez tudták hasonlítani.

A két gondolat egyesítésével az Epiphánia ünnepén Krisztus, a király, az Isten bevonul városába, megünnepli menyegzőjét jegyesével és naponta meghív és lakomán lát vendégül az Eucharisztiában. Az ünnep eredetileg háromnapos volt, közben a napkeleti bölcsek látogatásáról, Jézusnak a Jordánban történt megkeresztelkedéséről és a kánai menyegzőről emlékeztek meg, mert ezek a keresztségről, és az Oltáriszentségről szólnak.

Három előkelő és bölcs ember talán Bálám próféta jövendölése nyomán, de isteni sugallatra elindult megkeresni a zsidók megváltóját. A bölcsek számáról és nevükről a szentírás semmit sem mond. Az ajándékok száma alapján következtetik, hogy hárman voltak. Ezt már Szent Leó pápa feltételezte. A 9. században adták nekik a Gáspár, Menyhért, Boldizsár nevet. Vannak olyan koraközépkori ábrázolások, ahol négyen szerepelnek. 1164-ben Kölnbe kerültek az ereklyéik, a kölni dómban ma is látható művészi, középkori ereklyeszekrényük. A Szentírás bölcseknek nevezi őket, és csak a középkorban feltételezték róluk, hogy királyok, az adományok gazdagsága alapján, valamint a 71. zsoltár jövendölése alapján.

Az ajándékok jelentését különbözőképen értelmezték. Az arany a királyi hatalmat jelképezi. A tömjén a főpapot jelképezte nyugaton, keleten az anyának és gyermeknek szóló kellemes illatot jelentette. A mirha nyugaton Krisztus szenvedését és eltemetését jelezte, keleten a tejképzést segítő gyógyszernek értelmezték.

Ezen az ünnepen több szentelménnyel is találkozunk:

A vízszentelés az ősi keresztelési szokásra emlékeztet.

Ma is megmaradt a szokás, hogy a szentelt vízből hazavisznek a hívek.

Lakásszentelés szokásos ezekben a napokban.

Ekkor írják fel az ajtó fölé a királyok nevének kezdőbetüit és az évszámot:

19 G. M. B. 98

Eredetileg a három betű jelentése: Christus Mansionem Benedicat = Krisztus áldja meg e hajlékot

Gondolat: Jézus, királyunk és testvérünk jelenvaló és vendégségére hív!

Olvasmányok: Iz 60, 1-6; Ef 3, 2-3.5-6; Mt 2, 1-12

Irodalom: BL1306; C460; F106; I33; L268; M142

Vízkeresztre SzVU énekek: 42 43 44 45 46

SZENT RAJMUND, áldozópap január 7.

PENYAFORTI SZENT RAJMUND 1175-ben Barcelona közelében született, Pennafort várában. Családja katalán volt, a királyi házzal állt rokonságban. Tehetségesen tanult, híres tanár volt Barcelonában, majd Bolognában, bölcseletet és egyházjogot tanított.

A barcelonai egyházmegye kanonokja lett 1219-ben, majd a püspök általános helynöke. 1222-ben a domonkos rendbe lépett, fáradhatatlanul prédikált a mórok ellen. IX. Gergely pápa rendeletére az egyházjogi dekretálisok gyűjteményét állította össze.

Később rendje elöljárója lett, igen jó szabályokkal kormányozta rendjét. Pápai megbízásra átdolgozta az addigi gyóntatási joggyűjteményt a Decrates Gregorii IX-et. A bűnbocsánat szentségének jó és gyümölcsöző kiszolgáltatásáról szóló 'Summa casuum' című írása kiemelkedő.

Támogatta Nolaszkó Szent Péterrel a fogolykiváltók rendjének (mercedariek rendje) megalakulását és működését. Ezek a fogoly keresztény rabszolgák kiváltásával foglalkoztak. Ekkor a spanyol félsziget még a mórok uralma alatt volt

1275. január 6-án halt meg Barcelonában. 1601-ben avatta szentté VIII. Kelemen pápa, 1671-ben került be a római kalendáriumba, akkor január 23-ra. A liturgikus reform során került ide, közelebb halála napjához.

Példája: Legyél sokoldalú és nagyon szorgalmas!

Olvasmányok: 2Kor 5, 14-20; (Zsolt 102, 1-18); Lk 12, 35-40 (v. férfi szerzetesek)

Irodalom: B9; C460; F107; I89; M850

10.

11.

12.

13.

SZENT HILÁRIUSZ (VIDOR), püspök és egyháztanító január 13.

SZENT HILÁRIUSZ (VIDOR, GLARUS) Poitiers-ben, az akkori Pictaviában (a mai Franciaország) született a IV. század elején, 310-ben. Előkelő pogány családból származott, kiválóan tanult, roppant tehetséges volt. A pogányság undorító romlottsága a kereszténységhez vezette a Szentírás tanulmányozása útján.

350 körül szülővárosa püspökévé választották, példás családi és keresztény életét ismerve. Sokat prédikált, magyarázta Máté evangéliumát. Küzdött az ariánusok ellen, hitvallásáért 356-ban Constantius császár száműzte, Kis-Ázsia Frígia nevű tartományába. Itt is kitartóan és bölcs mérséklettel küzdött az arianizmus ellen, sikerei miatt vissza is küldték hazájába.

Műveiben bölcsen és nagy tudományossággal írt, erősítette a hitet, és magyarázta a Szentírást. Elvek terén hajthatatlan volt, az emberek irányában azonban kimeríthetetlen türelemről és szelídségről tett tanúságot. Eredményeinek köszönhetően 361-ben a párizsi zsinaton minden püspök elfogadta a katolikus tanítást, az arianizmust kitisztították Galliából. Himnuszköltő volt, kezdeményezte a közösségi keresztény életet.

367. január 13-án halt meg, írja a "Jeromos-martyrologium". Beszédeiért és kiváló írásaiért 1852-ben IX. Pius pápától az "egyháztanító" címet kapta.

Példája: Minél hamarabb szokjad meg a higgadtságot!

Olvasmányok: 1Jn 2, 18-25; (Zs 109, 1-4); Mt 5, 13-19 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: B10; C461; F0114; I55; T45

14.

15.

REMETE SZENT PÁL, hitvalló január 15.

L. más Pál: Apostol Csong Haszang Keresztes Miki Pálforduló

REMETE SZENT PÁL Szent Jeromos írja róla, hogy Egyiptomban, gazdag családba született, szüleit fiatalon, már 15 évesen elveszítette. 249 körül a Décius-féle üldözés elől a thébai hegyek közé menekült, mert a vértanúsághoz nem érzett magában elegendő erőt, ugyanis sógora a vagyon megszerzése érdekében fel szándékozott jelenteni őt.

Itt az emberektől távol, a pusztában egy barlangban élt, sokat böjtölt, sok önmegtagadást vállalt, sokat imádkozott és elmélkedett. Szándéka volt az üldözés időszaka után visszatérni szülőföldjére, de megszeretve a magányt, meg az állatokat, ott maradt a pusztában, összesen kilencven évet élt itt.

Közelében más remeték is éltek, de nem tudott róluk. Nem sokkal halála előtt, álmában kapott jel hatására találkozott Remete Szent Antallal. 340 táján halt meg. Szent Antal temette el Pált, a legenda szerint két oroszlán ásta ki számára a sírgödrét.

Testét 1169-ben Tébából Konstantinápolyba vitték, 1240-ben pedig onnan a velenceiek vitték el városukba. 1381-ben Velencéből Nagy Lajos uralkodása idején a pálosok budaszentlőrinci kolostorába került.

Az ő nevét vette fel a pálos rend, az egyetlen magyar alapítású, Boldog Özséb által alapított szerzetesrend. Remete Szent Pált és történetét a budapesti Egyetemi Templomban a pálosok által készített képek, szobrok, faragványok ábrázolják. A templom berendezését és díszítését a pálosok készítették.

Olvasmányok: Fil 3, 8-14; (Zsolt 15, 1-11); Mt 11, 25-30 (v. férfi szerzetesek)

Irodalom: C23; F115; I58; M834

16.

17.

REMETE (NAGY) SZENT ANTAL, apát január 17.

L. más Antal: Claret Páduai Zakkaria

REMETE (NAGY) SZENT ANTAL 250 körül Egyiptomban született, a Kóma nevű faluban, gazdag családban. Nem szeretett iskolába járni, bár csodálatos emlékezőtehetsége volt. A Szentírást szívesen hallgatta, lassanként teljesen megtanulta, idővel már könyv nélkül tudta. Tizennyolc évesen a család birtokainak örököse lett, de nem talált örömet a vagyonban, pénzben.

Szülei halála után gondoskodott húgáról, majd javait szétosztotta a szegények közt, elvonult a pusztába az ott szép számban élő remeték közé, ott bűnbánó, de dolgos életet élt. A Nílus jobbpartján a hegyvonulat egyik erődjében töltött körülbelül 20 évet, eleinte magányosan, majd egyre több társsal. Megkereste és eltemette Remete Szent Pált.

Sok kísértéssel kellett megküzdenie: a vággyal az elhagyott gondtalan világ iránt, majd a bizonytalansággal, hogy van-e értelme nehéz életének. A kísértések ellen még nagyobb önmegtagadások vállalásával küzdött. Sokan keresték fel tanácsait kérve. Sok követője akadt, az egyiptomi remeteség atyja lett, az Egyházért dolgozott. Tanítványa volt Szent Makáriusz.

A Diocletiánus-féle üldözés idején támogatta a hitvallókat, szeretett volna vértanúvá válni, de Isten más utat szabott neki. és Szent Atanázt segítette az ariánusok elleni küzdelemben. Az egyedüllét vágyától hajtva 312 tájékán elvonult a Vörös-tenger közelében lévő Kolzim (Quolzoum) hegy tövében található forráshoz. Időnként meglátogatta tanítványait is. 105 éves korában hunyt el, 356. január 17-én.

Ezen a napon ünnepelte halála napját a kopt, szír és bizánci egyház, az 5. századtól pedig a Jeruzsálemi egyház is.

Példája: A felismert igazságért kitartóan küzdjél!

Olvasmány: Ef 6, 10-18; (Zsolt 15, 1-11); Mt 19, 16-21 (v. férfi szerzetesek)

Irodalom: B12; C461; F0117; I65 ; M838; T69

18.

ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT, szűz január 18.

L. más Margit: Alacoque Skóciai

ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT 1242-ben született Spalatóban, Klissza várában (Dalmáciában, a mai Horvátországban), ahova a tatárjárás elől menekültek.. Szülei voltak: IV. Béla király és Laszkarisz Mária, bizánci hercegnő. Testvérei: Boldog Kinga, Boldog Jolán, és Boldog Konstancia.

A tatárjárástól szerencsésen megmenekülve Istennek nevelték Margitot, fogadalmat tettek, hogyha az ország megmenekül, lányukat teljesen Isten szolgálatára szentelik. Már három évesen dominikánus apácák nevelték, Veszprémben. Nagyon vallásos volt, gyorsan tanult, sokat foglalkozott családja szentéletű őseinek történetével. Tíz évesen a Nyulak szigetére a dominikánus apácákhoz került, fogadalmat tett. Kereste a böjt mellett az önmegtagadást, sőt önsanyargatást. A munkákból kivette a részét, nem válogatott, igénytelen volt. Betegeket ápolt. Dinasztikus házassági ajánlatokat utasított vissza.

1261-ben örök fogadalmat tett. Önfegyelmezés, a keresztény szeretet gyakorlása, teljes Istennek adottság, a legalacsonyabb szolgai munka, hősies vezeklés és a családi béke munkálása jellemezte életét. A kemény munka és önmegtagadás, valamint családi tragédiák legyengítették, súlyos beteg lett, tizenkétnapi szenvedés kioltotta életét. Szentség hírében halt meg 1271. január 18-án a Nyulak szigeti (ma Margit sziget) kolostorban.

Már 1271. június 13-án kérte V. István király (Margit bátyja) húga szentté avatását X. Gergely pápától, V. Ince 1276-ban újabb vizsgálatot indított, Károly Róbert, Mátyás király és II. Ferdinánt is sürgette az eljárást. A boldoggá avatás sohasem fejeződött be, de 1789-ben hivatalosan engedélyezték tiszteletét. 1943. november 19-én avatta végül is szentté XII. Piusz pápa. Hamvai ma is a (róla elnevezett) Margit-szigeten nyugszanak egy hatalmas vörös márványlap alatt, ezt tisztelői helyezték el ott halálának 700 éves évfordulóján.

Példája: Szüleid álmai legyenek a Te álmaid is.

Olvasmányok: 2Kor 10,17 ? 11,2; (Zsolt 44, 11-17); Mt 25,1-3

Irodalom: B12; C28; F0118; I105; T262

SzVU ének: 304

19.

20.

SZENT FÁBIÁN, pápa és vértanú január 20.

SZENT FÁBIÁNT 236-ban választották Róma és az Egyház püspökévé, egy aránylag békés korszakban (Maximinusz császár halála után). Megszervezte a római egyházszervezetet, a szegénygondozást, hét diakónus közt osztva szét a területet. Jegyzői hivatalt (ma kancellária) állított fel, elrendelte a vértanúakták összegyűjtését. Rendezte a temetőket, föléjük kápolnát építve. Hazahozatta Szent Ponciánusz és Hippolitusz holttestét.

A Décius-féle üldözés idején, 250-ben szenvedett vértanúságot, az új terror első áldozatai közt volt, amint Szent Ciprián írja. A kegyetlen börtönbánásmódba pusztult bele.

A Callixtus katakombában temették el.

Példája: Segíts a rászorulókon, tehetséged szerint.

Olvasmányok: Pét 5, 1-4; (Zs 39, 2-10); Jn 21, 15-17 (v. vértanúk, v. pápák)

Irodalom: C461; I79; M845; P28

SZENT SEBESTYÉN, vértanú január 20.

SZENT SEBESTYÉN Galliában, a mai Franciaországban született. Tisztelt és becsült császári testőrtiszt volt, ütközetekben vívta ki ezt a rangot magának bátorságával és hősiességével. A híre alapján rendelte szolgálatára Diocletianus császár.

Itt Rómában ismerkedett meg Sebestyén a kereszténységgel. Megvédte őket az utcán, segítette őket minden lehető módon, volt akit ki is szabadított a börtönből.

Rómában szenvedett vértanúhalált a Diocletianus- féle üldözés idején. Hitével ugyan sohasem tüntetett, irigyei azonban kinyomozták keresztény voltát, és gazdag jutalom reményében feljelentették a császárnál. Az uralkodó őrjöngött a hír hallatán, magához rendelte a testőrtisztet és kérdőre vonta. Sebestyén hűségéről biztosította a császárt, de a pogány istenek előtt nem volt hajlandó áldozatot bemutatni.

Nyíl általi halálra ítélte Sebestyént Diokletianus, ám a nyilazást túlélte, és egy jámbor hívő asszony felgyógyította. Néhány hét múlva - immár egészségesen - szolgálattételre visszatért a palotába: mivel szolgálati helyét kötelességtudatból nem hagyhatta el, másrészt a halálból visszatérteknek a római jog kegyelmet biztosított.

Kegyelmet kért a császártól az azonban hajthatatlan maradt, most már karddal végeztette ki, más forrás szerint botokkal agyonverték, 288-ban. Testét egy csatornába vetették, de egy Lucina nevű jámbor asszony kihúzta, majd a városon kívül eltemette. Sírja a Via Appián, az Ostia kikötőbe vezető hadiúton található, fölötte ragyogó templom áll, a katakombát róla nevezték el. Tisztelete már a régi időkben is megvolt. Oszlophoz kötözve, nyilakkal átlőtt testtel szokták ábrázolni.

Példája: Kötelességedet teljesítsd mindenekelőtt!

Olvasmányok: Pét 3, 14-17; (Zsolt 33, 2-9); Mt 10, 28-33 (v. vértanúk)

Irodalom: B14; C33; I76; M845

21.

SZENT ÁGNES, szűz és vértanú január 21.

L. más Ágnes: Prágai

SZENT ÁGNES születéséről, családjáról nincs adatunk. 13 éves volt, amikor a római városparancsnok pogány fia szenvedélyes szerelemmel próbálta megközelíteni. Ágnes az ékes szavak hallatán megvallotta, hogy ő már eljegyezte magát egy más Jegyessel.

A fiú és atyja nem tudta elképzelni, ki lehet a titokzatos vetélytárs. Gazdag ajándékokkal, ékszerekkel próbálták Ágnest elhódítani, majd az újabb kudarc után ádáz dühvel kezdtek kutatni az ifjú után, aki Ágnest rabságában tartja. Végül Ágnes nyíltan meg kellett vallja: Jézus Krisztus a jegyese.

Dioklecián császár keresztényüldöző parancsát próbálta ekkor a dühös városparancsnok felhasználni. Keményen megfenyegette Ágnest, de az nem ingott meg. Nem volt hajlandó beállni Veszta-istennő papnői közé sem. Ezután tisztaságától akarták megfosztani, de csodálatos fény védte meg, a városparancsnok fia pedig holtan rogyott a földre. A parancsnok könyörgött fia életéért. Ágnes imádkozott, ekkor a fiú feltámadt, és az eddig pogány ifjú a keresztények Istenét kezdte hirdetni a nép között. A pogány papok boszorkánysággal vádolták Ágnest.

A városparancsnok az előzmények után már semmit sem mert tenni, hanem inkább egy főtisztre bízta Ágnes ügyét, aki gyorsan máglyahalálra ítélte a leányt. A tűz azonban nem ártott neki. A főtiszt ekkor tőrrel ölte meg Ágnest. Ez 304-ben történt.

Sok csodás gyógyulás történt Ágnes közbenjárására. Konstancia, Nagy Konstantin császár leánya is Ágnes sírjánál gyógyult meg, ezután megtért, megkeresztelkedett, a sír fölé templomot emeltetett kolostorral, abban élt szüzességben.

Példája: Élj mindég tisztán, tarts ki igazságod mellett, imádkozz mindenkiért, még ellenségeidért is!

Olvasmányok: 1Kor 1, 26-31; (Zsolt 22, 1-6); Mt 13, 44-46 (v. vértanúk, v. szüzek)

Irodalom: B14; C37; F121; I79; M847

22.

SZENT VINCE, diakonus és vértanú január 22.

L. más Vince: Ferrer Páli

SZENT VINCE a spanyol Osca, más leírás szerint Huesca nevű városban született, gazdag szülők gyermeke volt. Fiatalon elkezdett tanulni, kedvenc tananyaga a hittudomány volt.

A saragossai (Zaragóza) egyház első szerpapja lett Valériusz püspök mellett, aki egyben tanítómestere is volt. Mivel a püspök beszédhibás volt, Vince kellett, hogy helyette prédikáljon, hatására Zaragózában ugyancsak fellendült a vallásos élet.

A Diocletianus-féle üldözés idején, a hispániai Valenciába hurcolták láncraverve, a püspökével együtt. Hittagadásra képtelenek voltak rábírni őket, ezért a püspököt száműzetésre, őt pedig halálra itélték. 304. január 22-én szenvedett vértanúságot, miközben kegyetlenül megkínozták. Testét a valenciai templom főoltára alá temették.

Tisztelete azonnal, már Szent Ágoston idején elterjedt az egész Egyházban.

A szőlősgazdák és pincemesterek (vincellérek) védőszentje. Sokhelyütt ekkor tartják a szőlő szentelést: a gazda hajnalban szótlanul kivonul a szőlőbe, ott a szőlőt meghinti olyan borral, melyet Szent János evangélista ünnepén szenteltek.

Példája: Az Egyházban és a világban keress társakat feladataidhoz!

Olvasmányok: 2Kor 4, 7-15; (Zsolt 33, 2-9); Mt 10, 17-22 (v. vértanúk)

Irodalom: B15, 116; C462; F0122; I83; M849

23.

24.

SZALÉZI SZENT FERENC, püspök és egyháztanító január 24.

L. más Ferenc: Assisi Borgia Paolai Xavéri

SZALÉZI SZENT FERENC 1567. augusztus 21-én született Savojában, Annecy közelében, Toronban, Sales kastélyában. Szülei gondosan, sokoldalúan nevelték, egyszerűen öltöztették, fegyelmezett, őszinte, engedelmes viselkedésre szoktatták. Már gyermekkorában oltárokat épített, misézett. Apja fényes politikus jövőt szánt neki, lovaglásban, vívásban és táncban is képeznie kellett magát.

Párizsban, majd Pádovában tanult, mindenütt szentéletű és bölcs lelki vezetők segítségét vette igénybe. Naponta ministrált. Mária kongreganista volt. Kiváló eredménnyel végezte be tanulmányait, ő azonban a világi karrier helyett a papságra vágyott.

Állhatatosságával elérte atyja beleegyezését, 1593. december 18-án pappá szentelték, és már kezdettől a katolikus újjászületés (ellenreformáció) lelkes segítője volt. A pápa határozott parancsára vállalta el 1602-ben a püspöki kinevezést. Genfi püspökként mint igaz pásztor kormányozta papjait és híveit, írásaiban és egész életével a hit nevelője volt. Fáradhatatlanul dolgozott, hiába próbálták kímélni őt.

Híres műve a Filótea című könyv, a lelki élet egyik kiváló kézikönyve. Mindenkinek példaképül szolgált. 1610-ben a vizitációs apácák rendjének alapítója, Chantal Szent Franciskával. Megérte rendjüknek egész Franciaországban történt elterjedését

Lyonban halt meg 1622. december 28-án, hű lányai körében, halála előtt még misézett és prédikált nekik. Temetése január 24-én volt Annecyben. 1877-ben tette IX. Pius pápa egyházdoktorrá. A katolikus írók és újságírók védőszentje.

Példája: Állandóan tanulj, hogy jól végezhessed a munkádat!

Olvasmányok: Ef 3, 8-12; (Zsolt 36, 3-31); Jn 15, 9-17 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: B16; F124; I113; M859; T347

25.

SZENT PÁL APOSTOL MEGTÉRÉSE január 25.

L. más Pál: Apostol Csong Haszang Keresztes Miki Remete

SZENT PÁL APOSTOL MEGTÉRÉSE (PÁL FORDULÁSA)

Saul római polgárjoggal rendelkező zsidó családból származott, ezért két neve volt: a zsidó Saul és a római Pál. Kora ifjúságától Gamaliel rabbi tanítványa volt, vad gyűlölettel fogott a keresztények üldözésébe. Elfogatási paranccsal indult Damaszkuszba a keresztények ellen, ám a város közelében Jézus jelent meg neki.

Pál ekkor megtért, ezentúl a kereszténység lánglelkű hithirdetője lett.

A 8. században tűnt fel az ünnep gallikán liturgikus könyvekben.

Olvasmányok: ApCsel 22, 3-16 vagy ApCsel 9, 1-22; (Zsolt 116, 1-2); Mk 16, 15-18

Irodalom: BL1388; C462; F125; I93; M851

26.

SZENT TIMÓTEUS, püspök január 26.

SZENT TIMÓTEUS apja pogány, anyja zsidókeresztény volt (ApCsel 16, 1; 2Tim 1, 5), édesanyjától ismerte meg a Szentírást. A keresztséget Szent Páltól nyerte el 45-49 táján (1Tim 1, 2). Szent Pál apostol legkedvesebb tanítványa volt, az efezusi egyház feje, az apostoli levelek egyik címzettje, (a másik Szent Titusz) ezekben a levelekben intelmek vannak az elöljárók és a hívek oktatására.

Különleges megbízatással küldte őt Pál Makedóniába, majd Korintusba (1Kor 4, 17; ApCsel 19, 22). Timóteus Szent Pál kísérője és munkatársa volt annak második és harmadik útján, vele volt egészen Pál haláláig, 67-ig.

Körülbelül 50-től a ~80-ban bekövetkezett haláláig Timóteus Efezosz püspöke volt, a hagyomány szerint egy Diana-ünnepség ellen szólalt fel, és ekkor kövezték halálra a pogány effezusiak..

A liturgikus reform során tették az ünnepét január 26-ra, egy 8. századi martyrologium 24-én ünnepelte.

Példája: Legyél nagyon megbízható!

Olvasmányok: 2Tim 1, 1-8 vagy Tit 1, 1-5; (Zsolt 95, 1-10); Lk 10, 1-9 (v. lelkipásztorok)

Irodalom: BL1819; C462; F126; I90; M850

SZENT TITUSZ, püspök január 26

SZENT TITUSZ Szent Pál apostol tanítványa volt, a pogányságból tért meg (Gal 2, 3), valószínűleg Pál hatására (Tit 1, 4).

Az Apostollal részt vett az apostoli zsinaton (Gal 2, 1-5), kétszer járt küldetésben a korinthosziaknál, Pál a 3. útján Efezusból levelet küldött általa (2Kor 2, 13), eredményesen vezette vissza a már csaknem elveszett közösséget, majd Makedóniából küldte a gyűjtést befejezni és a levelét átadni (2Kor 8, 6).

A krétai egyház feje volt, mint azt Euszebiosz Egyháztörténeti könyvéből tudjuk, Pállal térített (Tit 1, 5), az apostoli levelek egyik címzettje, (a másik Szent Timóteus) ezekben a levelekben intelmek vannak az elöljárók és a hívek oktatására.

Pál apostol 2. római fogsága idején Rómában volt (2Tim 4, 10), majd Pál megbízásából Dalmáciába ment.

Valószínűleg Kréta szigetén halt vértanúhalált.

Példája: Nagyon gondosan teljesítsd minden kötelességedet!

Olvasmányok: Tit 1, 1-5 vagy 2Tim 1, 1-8; (Zsolt 95, 1-10); Lk 10, 1-9 (v. lelkipásztorok)

Irodalom: BL1830; C462; F126; I143; M879

27.

MERICI SZENT ANGÉLA, szűz január 27.

MERICI SZENT ANGÉLA (ejtsd: mericsi) 1470 körül született Desenzano del Gardában, Brescia (ejtsd: Bressa) közelében. Korán árvaságra jutott, egy rokona nevelte őt és nővérét Saló városában. Már ekkor remetéskedésről ábrándoztak, el is vonultak egy közeli barlangba, nagybátyjuk azonban szerencsésen megtalálta őket és visszavezette a két kis "remetét" a gondviselő házba.

Alig volt 13 éves, amikor nővére is elhunyt. Ekkoriban lett elsőáldozó, majd ettől kezdve napi áldozóvá vált. Ferences harmadrendi lett, 1516-ban a Szentföldre akart zarándokolni. Útközben Kréta szigetén egy szerencsétlenség következtében megvakult, Jézus életének útját vakként járta végig. Látását hazafelé jövet visszanyerte, de mindezt isteni intésnek tekintette.

1525-ben visszatért Bresciába, 12 lányt gyűjtve maga köré, azokat a szeretet gyakorlataira oktatta.

1535-ben Szent Orsolya pártfogása alatt női szerzetestársulatot alapított, szegény lányokat neveltek a keresztény életben.

Meghalt Bresciában, 1540. január 27-én, ekkor már közösségük létszáma 100 fölé emelkedett. Borromeo Szent Károly milánói érsek pártfogásával váltak szerzetté, kb. 30 év múlva, később az orsolyiták közössége tanító renddé fejlődött. 1807-ben avatták szentté.

Példája: Segíts minden veszélyeztetett emberen!

Olvasmányok: Pét 4, 7-11; (Zsolt 44, 11-17); Mk 9, 33-36 (v. szüzek, v. szent nők)

Irodalom: B17; C44; II237; M982; T293

28.

AQUINÓI SZENT TAMÁS, áldozópap és egyháztanító január 28.

L. más Tamás: Apostol Becket Mórus

AQUINÓI SZENT TAMÁS 1225-ben született az aquinói gróf első gyermekeként Roccasicca (ejtsd: rokkaszikka) várában. Nyolcan voltak testvérek. Öt évig tanult a bencéseknél a Monte Cassinó-i kolostorban, majd Nápolyba került, ahol a domonkosokkal ismerkedett meg. 17 évesen lett domonkosrendi, a családja akarata ellenére: testvérei elrabolták, több mint egy évre egy várba zárták kötélen kimászott, Nápolyban lett domonkos.

20 évesen Párizsba viszik tanulni, később Kölnben tanul tovább, mestere Nagy Szent Albert. Néma ökörnek csúfolták társai, de Nagy Szent Albert megvédte, és tehetségét felismerve, külön feladatokat adott Tamásnak.

27 évesen, 1252-ben tanár volt a Párizsi egyetemen, majd 1265-ben Rómában (a Santa Sabina kolostorban) és Nápolyban is tanított. 32 kötetet írt, tekintélyét mindenütt elismerték. Mégis megmaradt szerzetesnek, alázatosan. Legfőbb műve a "Summa theologica" évszázadokon át az Egyházi ismeretek legfőbb kézikönyve volt.

A lyoni zsinatra 1274-ben főteológusnak hívta meg X. Gergely pápa, azonban útközben megbetegedett, ágynak esett. 1274. március 7-én halt meg Terracina közelében, a fossanuovai ciszterci kolostorban. Emléknapját azért január 28-án üljük meg, mert földi maradványait 1369-ben ezen a napon vitték át Toulouse-ba, és március 7. már nagyböjtre esik. Aquinói Szent Tamás a teológiai főiskolák és egyetemek védőszentje.

Példája: Csendes, alázatos munkával szorgoskodj!

Olvasmányok: Bölcs 7, 7-16; (Zsolt 118, 9-14); Mt 23, 8-12 (v. egyháztanítók, v. lelkipásztorok)

Irodalom: B18; C49; F128; I239; M898; T250

29.

30.

31.

BOSCO SZENT JÁNOS, áldozópap január 31.

L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Brebeuf Damaszkuszi De la Salle Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Keresztes Leonardi Nepomuki -pápa, I. Vianney

BOSCO SZENT JÁNOS 1815. augusztus 16-án született Castelnuovo közelében (Torinói egyházmegye), egy kicsiny falucskában, Becchiben. Már kisgyermekként csodálattal nézte a vándorkomédiásokat, utánozta bűvészmutatványaikat és akrobata mutatványaikat. Tehetsége volt ezekhez, hamarosan már a templomtéren is bemutatkozott, sikerrel, falubelijeinek kedvenc mutatványosa lett.

Ő azonban többre vágyott: apostolkodni, embereket segíteni és szolgálni. Nagy hatással volt rá Liquori Szent Alfonz könyve az Oltáriszentségről és annak látogatásáról, valamint egy szentmiséről szóló könyv. Központi szerepet játszott egész életében az Oltáriszentség tisztelete és a szentmise.

Nehéz ifjúkora volt, és egy véletlen találkozás segített rajta. Castelnuovó káplánja eltévedt az erdőben, és Giovanni, a kis Bosco János vezette a városba. Útközben nagyon őszintén elbeszélgettek, ettől kezdve a káplán támogatta tanulmányait.

1841. június 5-én Turinban pappá szentelték és ez után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatyja, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán. Megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett szalézi rendet, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derüs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.

Torinóban halt meg, 1888. január 31-én. Halálakor iskoláikban és otthonaikban már 130 000 fiú nevelkedett.

Példája: Légy vidám, és ezt sugározd ki másra is!

Az Isten is szeret minket!

Olvasmányok: Fil 4, 4-9; (Zsolt 111, 1-9); Mt 18, 1-5

Irodalom: B19; C463; F131; II94; T437