Szentek
 
 
 
 
HITVALLÓK ALBUM
 
 

Szent Sebestyén

 

 
Szent Ágnes
 
 
 
Szent Lőrinc
 
Nepomuki Szent János
 
 
 
 
 
 
 
 
SZENT SEBESTYÉN
 
A súlyos betegségben szenvedők védőszentje.
 
A keresztény üldözések korában (III. század), Dioclituanus császár uralkodása alatt élt. A császár egyik kedvelt katonája volt, a római császári gárda (tisztek) vezetőjévé nevezte ki.
A hitéhez hű keresztényként élő Sebestyén nemcsak katonai ügyekben segítette társait, hanem mintegy lelkivezetőjük is lett. Jézus követésére, a hívő keresztény élet értékére tanította őket.
A börtönbe zárt keresztényekhez rendszeresen bement, ennivalót és Oltáriszentséget vitt nekik.
A császár sokáig tűrte Sebestyén jóságát, azonban amikor megtudta, hogy több katonája hívő keresztények lesz, és Sebestyén megkereszteli őket, kimondta a halálos ítéletet.
A császár parancsa szerint Sebestyént egy fához kötözték, és addig nyilazták, míg életet láttak benne. Mindegyikőjük úgy gondolta, hogy meghalt.
Egy Iréne nevű keresztény meglátta Sebestyént, és lekötözte a fáról, hogy eltemethesse. Egy pillanatra Iréne úgy látta, hogy Sebestyén megmozdult, ezért nem temette el, hanem hazavitte. Hosszú ideig ápolta őt, és a sebesült felgyógyult.
Sebestyén elment a császárhoz, hogy a keresztényeknek kegyelmet kérjen. A császár döbbenten nézett a halottnak hitt Sebestyénre. „Nincs kegyelem, még ma az arénában végzed te is.” Sebestyént elfogták, megkötözték, és még ezen a napon az utolsó leheletig verték az aréna közönsége előtt.
Így halt Sebestyén vértanúhalált hitéért, Krisztusért.
 
 
Kérünk, Urunk, add meg nekünk az erő Lelkét, hogy Szent Sebestyén vértanúd dicsőséges példája nyomán megtanuljunk inkább engedelmeskedni neked, mint az embereknek.
 
 
 
 
  á LAP  
 
 
 
 
SZENT ÁGNES
 
A II. század végén Rómában született, és 12-13 éves korában vértanúhalált halt. Itt a 200-as éves végén a keresztényüldözés még nem ért végét, Diocletianus császár is az üldöző uralkodók közé tartozott.
Ágnes fiatal lányként megkeresztelkedett, és nem titkolta hitét. Békességesen, imádságos lélekkel élt. Az Ágnes név latinul bárányt jelent, s valóban Ágnes a bárány szelídségével élte minden napját. A római várkapitány fia szerette volna őt feleségül kérni. Claudius megszólított Ágnest, és elmondta neki milyen szépnek és kedvesnek tartja, és ezért szeretné, ha a felesége lenne. (Az akkori szokás szerint a lányokat ilyen fiatalon kérték feleségül.) Ágnes azonban azt válaszolta a fiúnak, hogy őt már valaki eljegyezte, így nem mehet hozzá feleségül. Claudius azt gondolta, hogy városból valamelyik fiú kérhette meg a kezét. Szerette volna megtudni ki az, aki jobban tetszik neki őnála. Elmondta apjának is, mindketten próbálták megtudni a nevét. Bárkit kérdeztek, senki sem tudott semmiről. Közben sok-sok ajándékot küldtek Ágnesnek, amit mindig visszaküldött. Claudius ismét felkereste Ágnest, és kérdezgette, hogy megtudja a titkot. Ágnes megint elmondta neki, hogy már van jegyese: „Az én Uram, Jézus Krisztus, a hit gyűrűjével jegyzett el engem magának.” – a pogány Claudius azonban nem értette szavait. Ágnes megmagyarázta neki,
hogy ő sohasem fog férjhez menni. Claudius nagyon mérges lett, amikor e szavakat hallotta. Apja, a várkapitány elfogatta Ágnest, és maga el hurcoltatta.„Elengedlek, ha a fiamé leszel” - mondta. Nem lehetek – válaszolta Ágnes. „Akkor tagadd meg a hitedet, és szabad lehetsz.” Ágnes ezt a szabadulási lehetőséget is megtagadta. Hogy megszégyenítsék a katonák előtt levették róla minden ruháját, de ekkor leomló hosszú haja betakarta mint egy palást. Ekkor Claudius szaladt feléje, hogy haját hátrakösse. Ágnest olyan fényesség vette körül, hogy még mielőtt a fiú hozzáérthetett volna, hátra esett és meghalt. A várkapitány könyörgött Ágnesnek, hogy könyörögjön az ő Istenéhez, hogy fia újra éljen. Ágnes imádkozott Claudiusért, aki életre kelt. A történtek nemsokára az egész város tudott. Sokan megkeresztelkedte Ágnes hitét látva.
A főtiszt parancsot adott ki Ágnes elfogására. Máglyát raktak, hogy elégessék. Ágnest a máglyára tették, azonban a hirtelen jött szél a lángokat eloltotta, és a parazsat a támadóira fújta. A főtiszt mindezt látva haragjában tört szúrt az imádságot mondó Ágnes nyakába.
Így 304-ben vértanú halált halt Ágnes hitéért.
Szent Ágnes sírja fölé templomot építettek. Ma is áll a Szent Ágnes apácáinak zárdája.
 
 
Mindenható, örökkévaló Isten, aki a gyöngéket választod ki a világból, hogy az erőseket megszégyenítsed, engedd jóságosan, hogy akik szűz vértanúd, Szent Ágnes ünnepét üljük, mindig érezzük, hogy Nálad oltalmába vesz minket!
 
Irodalmi forrás: Szentek élete, A szent pártfogók nagy könyve, Pázmány Péter Elektronikus Katolikus Könyvtár
 
 
 
 
  á LAP  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  á LAP  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  á LAP